Vannak itt olyan 28+ éves férfiak (kb akkortól +-2-3 év számít nagyon a bér a nőknek), akik azért vannak egyedül, mert nem üti meg a keresetük az átlagbért, vagy nem éri el a családalapítási szintet,pl emiatt nincs még lakásuk (ami hátrány a nőknél)?

36.

Jobb helyeken ezen állásokban élők is élhetnek normális életet... Itt kellene indítani, hogy ezeknél lehessen már normálisan létezni, ami felette van azok pedig már a luxus kategóriák.

De hát egy leszakadó országban ez nem annyira egyszerű. És lesz ez még rosszabb is.

38.

USA, na igen. Ott még brutálisabban olyan rendszer van kialakítva, ahol kapásból a gazdagok gyerekei érvényesülhetnek igazán, mert a többieknek úgysem lesz pénzük olyan egyetemre menni ami ér is valamit. Főleg "vidéken", amit nem nagyon reklámoznak még maguk az amcsik sem. Tudják ők is, hogy ott ugyanolyan szar, mint bárhol máshol.

Mérnök vagyok. Megküzdöttem azért, hogy ott tartsak, ahol. Pályakezdőként 2 évig kerestem minimálbért 6 éve, majd nettó 150 ezer forintot. Rengeteget mentem a dolgok után, tanultam, esténként szakmai lapokat, könyveket bújtam, mert éreztem, hogy a cégnek ahol dolgozom, egyelőre konkrétan semmi haszna belőlem. Nagyon akartam és ezt látták a vezetőim is, így amint megüresedett egy-egy jobb pozíció, mindig belöktek a mélyvízbe. Mégtöbb felelősség, mégtöbb tanulás, mégtöbb beosztott, mégnagyobb stressz. Ma már elégedett vagyok a fizetésemmel és a juttatásaimmal. A munkahelyemet is szeretem.

Nőként így azt gondolom jogosan lehetnek elvárásaim a férfiakkal szemben. Egy picit sem több, mint amennyit én is letudok tenni az asztalra, megtudok teremteni magamnak.

Volt egy párom pályakezdő koromban. Értékesítő volt, valamivel többet keresett akkor nálam, de a közös félévünk alatt 2 naponta azt hallgattam, hogy mi lesz, ha én fogok többet keresni!? Vége is lett a kapcsolatunknak és ő pattant meg a komplexusai miatt, nem én raktam ki.

A férjem mérnök. Jelenleg én keresek picit jobban, de ez a kutyát sem érdekli. Mostmár ketten vagyunk arra, hogy olyan életet teremtsünk, amilyet megálmodtunk magunknak. Küzdéssel, akarattal, állandó tanulással, ami lemondásokkal jár az élet más területein.

Senki nem lát túl a rózsaszín ködön, amikor pl. minket lát. Szerencsénk van, mert mindketten reál beállítottságúak vagyunk, de azt senki nem nézi, hogy a férjem alapdiplomája egy budipapír, mennyit dolgozott azért, hogy meló mellett átképezze magát. Nem nézik, hogy nekem elvárás volt a vezetői pozícióhoz egy közgáz diploma, mennyit dolgoztam azért, hogy ezt meló mellett megszerezzem. Rengeteg lemondás, mégtöbb áldozat, de megcsináltuk és megyünk tovább az álmainkért.

A világ legegyszerűbb dolga ülni otthon és siránkozni, illetve mindig mást hibáztatni a saját nyomorunkért. Igenis el lehet helyezkedni 40 évesen is pályakezdőként. Nyilván nem annyiért, mint egy olyan 40 éves, aki 15 éve a szakmában van. Le lell alacsonyodni, be kell hajolni és el kell vállalni megalázóan alacsony bérért azt a melót, amiből ki lehet hozni idővel többet is, majd szorgalmasam dolgozni és lépkedni előre, helyezkedni.

A legtöbb pályakezdő azt a tényt nem érti meg, hogy 1-2 évig nem alkalmas önálló munkavégzésre (tisztelet a kivételnek). Ha ez így van, akkor pedig miért kapna addig átlagon felüli fizetést? A legtöbb cég idővel honorálja a megbízható, jó munkaerőt. Ha nem, akkor két lehetőség van.

1. El kell gondolkozni, hogy te vajon megbízható és jó munkaerő vagy-e.

2. Rossz helyen dolgozol. (Helyezkedni kell.)