Vannak itt olyan 28+ éves férfiak (kb akkortól +-2-3 év számít nagyon a bér a nőknek), akik azért vannak egyedül, mert nem üti meg a keresetük az átlagbért, vagy nem éri el a családalapítási szintet,pl emiatt nincs még lakásuk (ami hátrány a nőknél)?

Erről van szó.

Nyilván te is, én is, bárki más is, aki nem félanalfabéta, elvégez egy képzést, max. 2-3x annyi idő alatt a sok bukás miatt. De attól az még a munkában azonnal ki fog ütközni, hogy nem megy...

És igen, külföldön talán más, de itthon senki nem fog tanítgatni. Egy 21-22 évest még talán, bár erősen szájhúzogatva. De ha te beállítasz a 30 vagy 30+ életkoroddal, nem a nap, hanem kb. az év vicce leszel. Kivéve persze, ha van protekciód, valakinek a valakije vagy. Akkor az sem baj, ha sosem sikerül betanulni, hanem örökké s.gghülye maradsz.

22 Még mindig nem érted. Ezek azért mentek át kegyelemkettessel, mert bsztak tanulni. Mutass már nekem egy olyan embert, aki NORMÁLISAN minden nap órákat!! rászán az adott megtanulandó anyagra, nem mobilkázik meg ilyenek közben, hanem TANUL. Mert aki egy ilyen tényleg keményen végigtanulós, komolyan vett vizsgaidőszak után kegyelemkettest kap, az már egy más kategória, valószínűleg figyelemzavaros, diszlexiás, egyebek, amikhez már szakember segítsége kell. Ahhoz nem kell szakember, hogy minden mondat elolvasása után válaszol valaki három haverjának messengeren. Nem attól tanulsz meg valamit, mert nyitva van előtted a tankönyv.

Világéletemben az összes sulis társam aki normálisan tanult, jó jegyeket kaptak. Akik meg hazamentek és éjszakáig nyomkodták a gépet vagy a barátokkal lógtak megállás nélkül, ők szar jegyeket kaptak.

Azt nem állítom, hogy nincs olyan különbség egészséges emberek között, hogy valakinek szimplán jobb a memóriája és neki elég egyszer elolvasni valamit, és megérti, míg a másiknak lehet háromszor kell átmennie rajta...

De aki egyszerűen KÉPTELEN valamit megtanulni, mindegy hogyan próbálkozik, az szimplán értelmi fogyatékos, ennyi.

"betiltanának minden egyes olyan szakot az egyetemen (tudom, hogy utána sok bezárna), ami piacképtelen. Pl ilyen művelődés-könyvtáros"

Ha lenne rá reális lehetőség, hidd el, megtennék. Az a baj, hogy nem úgy működik, mint egy gyártósori gépsor átrendezésénél, hogy holnaptól a bölcsész professzor programozást fog tanítani.

1. A kemény reál szakokra azért alacsony a ponthatár, mert kevés a jelentkező és a jelentkezők nagy része így is kihullik az első évben.

2. A "könnyű" szakokra azért emelik már a végtelenségig, mert így is túljelentkezés van, ráadásul nagyon sok pénzes családból származó csemete jár oda, akik támogatják az egyetemet csúszópénzekkel, hogy a család szeme fénye legalább az állami félévek erejéig lehessen Van Wilder/Dr. Szöszi, ráadásul szövevényes az egész rendszer, sok olyan is van, hogy csak akkor tudsz EU-s pénzeket lenyúlni, ha kulturális dolgokra is áldozol nem csak arra, amiben profit van.

3. A boot campek sokkal olcsóbbak és rövidebbek és mégis ezekre sincs soha jelentkező, lassan már a Green Foxosok is kint fognak standokkal kampányolni aluljárókban és csinos hostesslányok könyörögnek, hogy jelentkezz, hogy fel tudják tölteni a létszámot. (amiből szintén rengetegen kihullanak, mert bármennyire vicces meg jófej az oktató meg bármennyire interaktív az egész, akkor is száraz tananyag amit csak az tud elvégezni, akinek van hozzá affinitása).

Végül pedig, ha annyi programozó lenne, mint OKJ-s bolti eladó vagy takarító, akkor a fizetés is annyi lenne. Ahogy a jövőben a kínai és indiai programozók fejlődésével lefelé fog menni a fizetés, nem felfelé. A "munka" lassan több mint a fele pedig már önképzéssel fog eltelni, mert sorra jönnek ki újabbnál újabb programnyelvek meg rohamosan fejlődik minden. Nem az van, mint régen, hogy megtanultad a C-t meg a PHP-t és el voltál évekig minimális dokumentáció biflázással.

BÁRMIT megtanulni képtelenség nem = értelmi fogyatékosság + nem akarás.

Van, aki csak olyat tud, aminek nincs piaci értéke. Akkor ő fogyi meg lustika? Nyilván nem, mert akkor SEMMIT nem tudna.

Nagyon szívesen mutatok pl. olyan fogorvost, aki lehet, hogy nem kegyelem 2-eskézett, mert üldögélt eleget a könyvek fölött, de mivel a kézügyessége nagy büdös nulla (helló, készségek/adottságok, ugye...), ezért a munka ezen múló részét garantáltan elbssza (csak nem dobják ki, mert itt nincs helyette más). 50-es, szóval volt néhány éve "ügyesedni". De neki sosem fog menni. Anyuciék nem gyártották jó kézügyességűre, ennyi, szívás. Egy példa a sok közül.

Kérdező, én pl könyvtáros szakon végeztem, teljesen jó munkám van, elégedett vagyok a fizummal is. Attól, hogy neked nem jön össze valami, még nem kell betiltani. :)

Amúgy nem igazán értelek, a párom nem hiszem hogy sokat költene rám, bár könyvből tényleg sokat vásárolunk és azokat felváltva vesszük... de azon kívül nem nagyon, kertészkedünk, túrázunk, olvasunk szabadidőnkben, azok nem drága hobbik. Sátorozni szoktunk menni, ingyen (vadkemping) vagy olcsón. Külföldi nyaralást pár tízezerből kihozunk 1-2 évente.

Ne akarj luxusprostit és kész.

Elméletileg. És úgy elképzelem ezen a szép Magyarországon, hogy minden bokorban terem kifejezetten ezt (és felnőttkorban) fejlesztő jobbnál jobb szakember, elérhető áron persze. Mikor dugig vagyunk problémás gyerekkel, és nincs elég gyp., aki van, annak egy jó része is elég gáz (mert valójában nekik sincsenek meg hozzá a megfelelő készségeik, csak szép szorgalmasan megtanulták a tananyagot, közben még a normál gyerekkel sincs érzékük bánni).

Elméletileg rengeteg dolog lehetséges, a gyakorlatban meg...

Én láttam olyan embert aki 44 évesen elment egyetemre. Nem könnyűre, nem lazulósra, nem kamura. Megcsinálta. Alig-alig élte túl, de sikerült neki, jó átlaggal, tudja is amit tud. 48 évesen be is fejezte, teljesen rendben ment minden.

Na. Azóta is ugyanott dolgozik, nem kell sehol egy ilyen idős diplomás ember. Mindenhol a kora a kifogás. Ezek után, megéri? Persze jó érzés kimondani és nagy kihívást teljesített. Nőtt az önmaga szemében és mások szemében is. De anyagilag egy lépést sem előre. Na, EZ ami nem fair. Tudom, az élet nem az, de azért ez egy kicsit túlzás.