Hogy tegyem túl magam azon hogy nekem sosem lesz feleségem?

El kell fogadni. Nem lesz egyszerű, ha vágytál rá; sosem egyszerű lemondani a vágyainkról. Magadtól nem is fog menni, hogy "na most én lemondok róla" - majd ahogy megy az élet, úgy fog ez spontán megtörténni :) Szóval fel a fejjel, "ha az idő képes megenni a csontot, akkor maga is", mondta egy depressziós művész még régen.

Utána nem lesz jobb, vagy ilyesmi, csak nem okoz majd szomorúságot számodra a dolog lehetetlen mivolta. Egy idő után eljön az amikor már az ételt is csak azért eszed, mert muszáj, de ízeket nem érzel és nem tudsz aludni, csak ha nagyon álmos vagy - akkor is sokszor csak altatókkal. Az élet nem szép és főleg nem kellemes.

Jöhet a katonás lepontozás :) Mivel nekem már minden mindegy, így pont nem számít már ez sem.

Még 3 év és már csak azon fogsz aggódni, hogy lesz e barátnőd.

Aztán még 5 évre rá azon fogsz aggódni szexelsz e még valaha ingyen az életben

Erre rá 10 évre már nem is fog érdekelni.

45 évesen már belefásulsz.

Találj valami mást ami boldoggá tesz. Élj a hobbiaidnak, a munkádnak, a tanulásnak vagy bárminek.

Ne rágódj ezen, mert fölösleges.

És egyébként még nem vagy semmivel elkésve, csak tényleg ne ezen agyalj.

Nekem volt főnököm 40+ évesen nősült meg, akkor jutott el arra a szintre, hogy úgy érezte megtalálta a számára igazit.

A másik volt főnököm (:D) szintén 40+ évesen van úgy, hogy kétségbeesetten keres valakit akivel családot alapíthat. Csak sajnos akikkel összehozta a sors, már egyik sem akar gyereket. Ő pedig igen.