A nők közvetlenül nem dicsérik a férfit, maradt a "klasszikus felállás" még: férfi bókol a nőnek, nő nem a férfinak?

Nagyon érdekes tapasztalatom (számomra), hogy azok, akik számára "nincs tétje" a dolognak, sokszor megdicsérik a sportos alkatom (haverok, ismerősök, házas vagy idősebb nők). Ez feltűnően gyakran megesik, legalábbis nem figyelmen kívül hagyható a jelenség és örülök neki, hogy van értelme az munkámnak e tekintetben. Őszintén mondhatom, hogy arcra rendben vagyok, amolyan átlagos, valakinek talán az esete is. Volt olyan (alkatom szemléltetve), hogy egy lány azt mondta, hogy (nyári öltözetben, 10 kilóval több voltam) ilyen "szép" felépítést még nem látott, de könnyen mondta, mert volt barátja (nem provokáltam a dicséretet). Nem viselkedem melegként, de több meleg talál meg (nem viccelek, 3-4 ember, de párok is), mint nő, hogy mi van velem, kezdek nekik gyanús lenni, mert nincs senkim régóta (ebből adódik az önbizalomhiányom, ördögi kör). A nők sosem kezdeményeznek nyíltan, akár egy ilyen nyilvánvaló dicsérettel? Nem merek kezdeményezni, mert sejtem, hogy megfelelek, csak tapasztalat híján nem hiszem el. Tehát "kis nyomulás" nélkül nincs siker? Másik: a személyiségem jónak tartom, de az ugye utóbb derül ki másoknak. 24/F