Egy lánynál hány éves kor után találjátok zavaróan furának, hogy még szűz?

#17 teljesen egyetértek veled,bárcsak többen gondolkodnának így.Hihetetlen,hogy egy anonim oldalon is ennyi buta ember legyen.Még gimiben pár éve volt egy osztálytársam,olyan korán kezdte,hogy csak pislogtunk.13 évesen már párkapcsolata volt,aztán két hétre rá szakított,csak úgy a 20.életkora előtt volt durván 12 pasija ha nem több.És nem,az a durva,hogy amúgy nem az a tipikus ribi volt,inkabb rohadtul kapcsolatfüggő,sosem bírt egyedül lenni.Na neki aztán van tapasztalata,ehhez képest az életben nem bírt megmaradni mellette egyik pasija sem fél évnél tovább.Azért,mert szegény hiába tudja hol kell simogatni,milyen egy randi,hogy kell kialakítani egy kapcsolatot,olyan buta szegény,mint a föld,és néhány év alatt teljesen kiég érzelmileg.

A másik oldalról is tudok nyilatkozni:

Egyik csoporttársam ugyan nem szűz,de 1 kapcsolata volt,közel 4 évig tartott.Na ő például,gondolom nem valami tapasztalt a kapcsolatok világában,hiszen mindenkivel máshogy működik a kémia stb,de például ő egy hihetetlenül normális,és érett lány,nem hallasz tőle olyan dolgokat,hogy jaj a pasim letiltott facebookon,meg jaj lekövetett instagramon,csókolózott a diszkóban egy csajjal stb.Náluk például sosem lehetett látni nagy csöpögős fényképeket,srác mindig jött a lányért egyetemre,egy rövid ideig együtt is laktak anno.Na szerintem ő pl "tapasztalatlanabb" lányként sokkal jobban felnőtt már egy kapcsolat kialakításához.

De persze ez csak két eset,nem szabad általánosítani.Van egy szűz ismerősünk is,na ő például katasztrófa tényleg.Totális álomvilágban van,iszonyat merev és régimódi,ő tényleg a másik véglet..

Visszahuzodokent valamikor 20 evesen elkezdtem ezen aggodni es tarskeresozni kezdtem 22 evesen meg osszejottem egy csufi fiuval a tarsasaga jo volt es akkor mar el akartam veszteni a szuzessegem hogy "normalis" legyek. 2 ev utan még ő dobott pedig eleg gáz volt utolag. es en elfogadtam igy is na szép sőt felvalaltam meg minden, a lenyeg hogy megbantam hogy eroltettem a dolgot, par ev utan osszejottem egy törökfiúval aki szuz volt es en nagyon szerelmes akkor ott nagyon bantam hogy nem vagyok szuz pedig nem mondott semmi ilyesmit. es siman felesegul vesznek kulfoldi nem szuz lanyt is. De abba a kozegbe ahol az erdem hogy a lany szuz tok cikinek ereztem hogy megszabadultam a szuzessegemtol egy olyan sraccal akibe szerelmes se voltam.

Rajottem hogy ez milyen szubjektiv. kicsit atverve ereztem magam aki bedőlt a tarsadalmi nyomasnak divatnak

#18

15-ös vagyok. túlértékelési problémák: Álomvilágban él, hogy miatta az általa kiszemelt épp aktuális célszemély feladja a dolgait, életét és őt választja. Miközben a célszemély egy másik univerzumban lakik, vagy más korosztály, máshol tart az életben, vagy egyszerűen nem foglalkozik valójában a lánnyal, kihasználja.

Eközben a lány egyedül van, szervez, túlgondol és nincsenek szexuális, vagy kapcsolati tapasztalatai érdemben. Viszont nem tartja méltónak magához azokat, akik őt szeretnék. Az nem létezik, azzal nem foglalkozik.

Így értem, hogy "beképzelt", hogy tapasztalatlansága miatt rossz önképpel túlértékeli magát. És így ide jut. Erre mondtam, hogy igenis problémás, pszichés baja van: Emiatt 20 évesen, vagy akár kéröbb is még kezdő és egyedül van valójában.

Lehet lepontozni,de akkor sem szeretnek már magam melle olyan társat,akinek el kell magyarázni,hogy ne feltekenykedjen ok nélkül, hogy nem baj,ha nem töltünk együtt minden percet. Ezek kb az összes első kapcsolatban megtörténnek, én már nem vagyom a felesleges dramazasra.

21N

Persze,semmit nem jelent,hogy volt már kapcsolata,de azért szerintem többnyire elmondható,hogy aki évekig tud működtetni egy kapcsolatot, ami tényleg jól működik, az azért elég sokmindent elmond.

Amikor végez a tanulmányaivel + 1-2 év.

Azaz tipikusan 24 éves kortól mondanám, hogy furcsa. Előtte rá lehet fogni, hogy mással volt elfoglalva és ténylegesen nem volt ideje rá még ha akarta volna sem.

Viszont akkor kezd furcsa lenni ha akarja, de nem sikerül neki. Ami kicsit azt az érzetet adja, hogy másnak nem kellett, akkor valami probléma lehet vele.

Nem feltétlenűl óriási nagy, lehet hogy mondjuk csak annyi hogy picit szoron vagy éppen bipolár és elijeszt mindenkit. A skálán bármi lehet, de van valami azon a ponton.

Miért számit mások véleménye ebben a kérdésben?

Az a kérdés, hogy ki mikor van felkészülve egy párkapcsolatra? Minden döntésünknek, lehet jó vagy rossz következménye. Minnél több élettapasztalata van valakinek a döntéseit - jó esetben- annál körültekintőbben hozza meg. Van olyan ember aki szeret csalódni? Saját magát hibáztatni? Ha másokra hallgatsz, a mások által helyesnek vélt dolgot teszed, az azt jelenti, hogy nem tudsz, vagy nem akarsz ebben egyéni döntést hozni. Nem mersz mást tenni mint amit a többség elfogadhatónak itél? De mi van, ha az a javaslat a Te életedet tacsra vágja?

Az életünket, külömböző, családi, baráti, iskolai és egyébb környezeti tényezők, befolyásolják. Erre nincsen sablon. Egyedi életben egyedi döntésekre van szükség. Olyan döntésre, amiben békességed van, amiben szeretve vagy, ami nem csak egy szexuális vágy kielégítését célozza, hanem

szeret Téged, testestűl, lelkestűl. Aki nem szeret így, annak minek adnád oda a testedet. Ennél többet érdemelsz. Értékes vagy!

Én 18-tól furának találnám, de gáznak talán 25 körültől, azt nehezebb megmondani. Attól is függ, mi az oka. N

agyon rossz, ha a társadalmi nyomás miatt úgy érzik a lányok, hogy gyorsan le kell feküdniük valakivel, akibe nyilván nem szerelmesek és rossz élmény lesz, ez meg kihat a későbbi szexuális életükre és tovább csökkenti az önbizalmukat. Simán előfordul, hogy nagyon szép, de félénkebb lányok csak az egyetem alatt találnak pasit. Az is előfordul, hogy valakinek senki sem elég jó, szerintem erre gondolhatott itt előttem, aki azt írta, hogy "túlértékelési zavarok" - erre is ismerek példát. A társadalmi nyomás sajnos létezik, pedig lássuk be, nőként elég gyorsan lehet keríteni szexpartnert, de hiába "fura", mivel tényleg fontos az első alkalom, és kihat a későbbiekre, megéri várni. Nem azt mondom, hogy 30 éves korig, de azért nem kell elsietni, és ha nem is életed szerelmének adod a szüzességed, legalább legyen kapcsolat, bizalom, vonzalom, és semmiképp se egyéjszakás kaland.

Szerencsém volt, mert 16 évesen találtam valakit, akit szerettem és lefeküdtünk. Nagyon remélem, hogyha nem találtam volna meg őt, nem feküdtem volna le holmi jött-menttel, csak hogy elveszítsem. Voltak barátnőim, akik 19-21 éves korukig szüzek voltak, és sajnos próbáltak sietni, érezték a nyomást. És ez nem feltétlenül vezet jó dolgokhoz. Megéri várni, csak ne támassz irreális elvárásokat sem a pasikkal szemben.

#21

Ezt a részt kifejtenéd? Mitől él álomvilágban? Kíváncsi vagyok. :)

"De persze ez csak két eset,nem szabad általánosítani.Van egy szűz ismerősünk is,na ő például katasztrófa tényleg.Totális álomvilágban van,iszonyat merev és régimódi,ő tényleg a másik véglet.."

#25

Lehet lepontozni,de akkor sem szeretnek már magam melle olyan társat,akinek el kell magyarázni,hogy ne feltekenykedjen ok nélkül, hogy nem baj,ha nem töltünk együtt minden percet. Ezek kb az összes első kapcsolatban megtörténnek, én már nem vagyom a felesleges dramazasra.

Ugyan nemedből ítélve valószínűleg fiút keresel, de azért engedd meg, hogy megosszam a gondolatomat. Szerintem nagyon általánosítasz. Attól, mert valakinek nem volt még párkapcsolata, az nem jelenti azt, hogy úgy fog viselkedni, mint ahogy pl. te viselkedtél az első kapcsolatodban, vagy ahogy veled viselkedtek. Nem tudom a sztorit, de gondolom, tapasztaladból írod ezt.

Viszont az én szemszögemből meg azt tudom írni, hogy az, aki huszonakárhány évesként még nem volt párkapcsolatban, szerintem erősen valószínű, hogy nem akaszkodna rá a másikra, mert nem véletlenül nem vágyott addig partnerre. Én legalábbis 0 párkapcsolati tapasztalattal azt tudom mondani, hogy falra másznék attól, ha valaki folyton a nyakamon lógna, én meg végképp nem akaszkodnék senkire. Legalábbis így gondolom, miután sem a legjobb barátaimat, sem a legközelebbi családtagjaimat nem lennék képes 0-24-ben szünet nélkül elviselni hosszútávon, muszáj visszavonulni időnként. Tehát azt gondolom, ez inkább személyiség függő. Aki ilyen, az szerintem az 5. párkapcsolatában sem fog erről "leszokni", mert ő ilyen.