Hogyan lehet orvosi segítség nélkül leszokni a pornófüggőségről?

30 éves leszek, 13 évesen láttam először koraérett osztálytársaimmal pornót. Visszahúzódó, csendes ember vagyok, normális családi háttérrel,több diplomával. A magánéletem viszont csőd. Az introvertáltságom miatt nehezen ismerkedek, bízok meg másokban, lényegében csak a családomban. Középiskolás korom óta nincsenek barátaim, sokszor csúfoltak az osztálytársaim.Nem tudtam közeledni a lányok felé annak ellenére sem, hogy nem tartották csúnyának,de a néha paródiája illő esetlenségem miatt sokan kinevettek. Barátnőm sohasem volt. A kudarcaimat kamaszként egyre többször pornóval vezettem le. Amikor bekerültem az egyetemre, a múltbéli sérelmeim miatt automatikusan bezárkóztam, esélyt se adva magamnak, és másnak arra, hogy még ismerjenek. Ennek ellenére "kipécéztem" nőket a hallgatótársaim közül, de nem volt bátorságom a kezdeményezéshez,inkább rájuk írtam az akkor elterjedőben lévő Facebookon... Meg is volt a téma az évfolyamon, rajtam nevetett mindenki, az egyetemen pedig "hírem" lett, hogy ez az, aki mindenkivel kikezd, de személyesen egy szót se mer szólni... Jóképű voltam, és jó tanuló is, így adott lett (volna), hogy válogassak a csajok között... Én viszont a pornót választottam, még akkor is, amikor esélyem lett volna a párkapcsolatra. Egy lány, aki tetszett, kérte, hogy kísérjem haza. Előtte egész délután flörtölt velem az étteremben, ahol a többiekkel voltam, és megjegyezte, hogy többet kell tennem ahhoz, hogy letudjam venni a lábáról... Hazakísértem a késő őszi korai sötétben, közben beszélgettünk, nevetgéltünk. A lakása előtt mondta, hogy most nem hív be, mert a lakótársáé az albérlet, aki most fogadta be, és nem örü ne, ha mindjárt egy pasival állítana haza... De legközelebb behív, és mondta, hogy azt akarta, hogy tudjam az utat hozzá... Visszakísértem a városba, mert még volt egy magánórája az egyetemen. Hazaérve elgondolkoztam a történteken,és pornóval vezettem le a feszültséget. Ezt követően ennek hatására döntöttem: meg kellett szabadulnom attól a lánytól, akiért eddig bármit megtettem volna, mert felismertem, hogy komolyra fordulhatott volna a dolog, és sokat kellett volna tenni érte, miközben sokkal egyszerűbben is elérhetem azt, amire vágyom - igaz, virtuálisan, elköteleződés nélkül. Elkezdtem állandóan ráírni hogy találkozzunk, végül elfogyott a türelme, és az egésznek vége lett, általános döbbenetet okozva a hallgatótársaim körében is... A pornót választottam a páarkapcsolat helyett, fel sem fogva, hogy mit teszek tönkre. Hamar megbántam. A lány egy hónap múlva találkozott egy másik fiúval, ami komoly veszekedést eredményezett köztünk,zokon vettem, hogy továbblépett. Ma is egy helyen tanulunk, de a viszonyunk hűvös, csak köszönés. 5 éve történt már, én azóta nem ismerkedtem senkivel, mert a lányok automatikusan kerültek... A függőségemről nem tud senki, szimplán bunkónak tartanak... A pornónézéssel töltött idő pedig 4-5 órára nőtt a korábbi 30 percről... Most itt vagyok egyedül. A függőségemet szégyellem, próbálom titkolni a családom, és mindenki elöl. A jellemem átalakult: szűz vagyok, nem csókolóztam. A párkapcsolatról, és a családalapításról lemondtam, sőt, ha már egy lány rámmosolyog, azonnal távozik, vagy, nagyon csúnyán nézek. A családom persze bízik benne, hogy meg változok, de ennyi idősen már nem fogok... Sokaknak azt mondják, hogy van barátnőm, aminek ellentmond, hogy mindig egyedül látni... Ha le is tudok szokni, alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra...