Miért olyan gyakori manapság hogy a nők nem tudnak főzni?

Nem érdekli őket, nincs rá szükségük.

A nok mar mindenben a kotetlenseget keresik!

Nem értem, miért a nőnek kéne rád főzni, ha mindketten dolgoztok. Takarítani, főzni közösen kell, hanem otthon ül, mert eltartod. Ez nem úgy működik, hogy régen bezzeg. Mi nők, végignéztük, ahogy anyáink a 8 óra munka után házimunkát csinálnak, főznek, apáink meg söröznek a tv előtt. Kösz, ebből nem kérünk.

Sajnos a mai világban a szülőknek idejük sincs hogy megtanítsák a gyerekeket (lányokat) főzni. Sokkal fontosabb az Insta meg a Facebook. Pedig nem rossz dolog.

2002 óta dolgozok egy helyen. Huszas éveim elején kerültem oda, anyám korabeli kolléganők közé. Egy kivételével mindegyik főzött, másból se állt az életük, mint munka, házimunka, főzés. Sokáig ezt a mintát követtem, a fizetés se volt túl magas, emiatt muszáj voltam főzni. 10 év alatt teljesen beelfáradtam, hogy abból áll az életem, hogy munka, főzés, mosogatás, házimunka. Eljutottam odáig, hogy már csak maximum hétvégente vagy kiegészítésként főzök valamit, pl. levest több napra és csak a másodikat rendeljük. Nem akarok úgy menni a sírba, hogy mosogatásból állt az életem. És az az érdekes, hogy ezt a tendenciát látom a környezetemben, az idősebb 50-es korosztályban is. A 60 felettiek már nem tudnak változtatni, ha nincs fakanál vagy mosogatórongy a kezükben, elveszettnek érzik magukat, számomra ez már nem életcél. Sose volt az, a kényszer vitt rá, de amint tudtam, leépítettem ezt a részt az életemben. Meg volt a hangulata annak, amikor főzés közben az étel illata szállt a levegőben és étvágyat csinált mindenkinek, a gyerekemen is látom, hogy milyen jó, amikor főzök és beleszimatol a levegőbe, hogy mi ez a jó illat. Szívesen főznék többet ma is, de ehhez kellett volna egy olyan társ, aki kiveszi a részét a főzés, mosogatás folyamatából is. Nem mondom, hogy nem mosogat soha, de csak a minimálisan szükségeset. A leégett, zsíros, melós mosogatnivalók mindig nekem maradtak. Hát ezzel elérte, hogy van egy felesége, aki már csak akkor főz, ha nagyon muszáj. Nem dolgozok kevesebbet, mint ő, nem érzem az én feladatomnak a főzés, mosogatást.