Mit éreznétek ha ez kiderülne a partneredről, akivel ismerkedsz?

Engem se akart apósom elfogadni. Aztán rájöttem, hogy attól hogy máshonnan indultam, én is ugyanolyan dörzsölt, pénzmániás, pénzgyártó gép vagyok. És bizonyos értelemben "rosszabb" mint a fia. Azóta is bánja hogy olyan volt az elején. Nem békültünk ki, de nyugi van, eléggé.

Nem az a lényeg, honnan indultál, hanem hová tartasz.

Hát, ez a szülők hozzáállásán múlik. Egyébként azt vettem észre, minél intelligensebb valaki (EQ, IQ egyaránt), annál kevésbé próbál bekavarni a gyereke szerelmi életébe, mert tudja, hogy abból semmi jó nem származik, ha elkezd intrikálni, és "nem fogadja el".

Ismertem pl. egy csajt, aki összehozott egy tanító diplomát. Az anyja is tanító volt. Aztán mikor a csaj összejött egy diplomátlan pasassal, anyuka kiszekálta a pasit a csaj mellől, mert az ő kislányának diplomás férfi jár. Na ilyet egy normális szülő nem tenne.

Én továbbra is azt mondom, hogy az ember jelleme nem a hozzátartozók munkájától függ.

Oké, való igaz, minél nagyobb a különbség két ember élete között, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem passzolnak össze... de ez csak felszínes statisztika. Ha két ember szereti és elfogadják egymást, akkor az ilyesmi nem akadály.

A rokonságról meg annyit, hogy lehet lázadozni, de egy értelmes ember a gyermeke boldogságát fontosabbnak fogja tartani, mint holmi középkorias, felszínes "kirakatbohóckodást". (Nem mondom, hogy nincsenek ilyenek... és sajnos aki "értelmiségi", van, hogy nem érdemli meg ezt a jelzőt.)

Nem ez a lényeg... Nálunk ugyan anya diplomás, de ő az első generáció. Apám, nagyapám, anyám testvére mind az alkoholba halt bele, egyikőjük sem volt értelmiségi, ahogy anya férje sem az.

Párom családja meg tipikus értelmiségi család, a szülei együtt vannak, a tágabb családban van több értelmiségi díjazott is, van, akinek könyve jelent meg, stb.

Bár én is az értelmiséghez tartozom, de a családomon kívül másban is kilógok a párom "természetes közegéből", pl. van egy jópár tetoválásom. Mégsem éreztem egyetlen alkalommal sem, hogy nem tartozom közéjük, a második találkozáskor már úgy bántak velem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy én a fiúkhoz tartozom. Azt nézik, hogy ő boldog-e velem, és milyen hatással vagyok rá.

Amúgy pedig egy ilyen dolog miatt nem érdemes aggódnod, erre nem lehetsz kihatással. Ha a családja nem fogad el a családod, akkor a fejed tetejére is állhatsz, úgysem változtathatsz rajta, mert a családod adott. Ha pedig a partnered elfogad így, és szeret, akkor le fogja állítani a családját, ha akadékoskodnának. Arra lehetsz befolyással, hogy te milyen ember vagy, hogy viselkedsz velük és a pároddal.

Ezt nem lehet tudni, hogy a szülei mennyire felszínesek. Ne gyárts problémát előre, mert ha tesznek valami kétes megjegyzést, amit nem is arra értenek, hogy nem kedvelik a "prolikat" akkor azt egyből magadra fogod venni.

Igaz nincs gyerekem, deha lenne én azt tartanám szemelőtt, hogy boldog e a párjával, nem a szüleit, akikkel kb. két évente egyszer fognak találkozni nagyobb eseményeken.

Szia!

Eleve nem ismerkednék ilyen úgymond értelmiségi családdal, előbb utóbb probléma lenne a végzettségek miatt. Nem a partner hanem drága anyuka vagy apuka miatt.

Ez csak duma hogy nem számít, dehogynem. Szüleid kellemetlenül fogják magukat érezni. Hidd el nekem tapasztalatból mondom.