Akinek nem megy a csajozás miért nem a csúnya lányoknál próbálkozik?

Én személy szerint teljességgel képtelen volnék arra, a legjobb akarattal is, hogy egy számomra külsőre nem tetsző nőnek azt hazudjam, hogy tetszik, hogy vonzónak tartom. Szerintem a férfiak hatalmas többsége így van ezzel. Ilyesfajta átverés egyébként is totálisan erkölcstelen, különösen hosszú távon. Márpedig abba a kapcsolatba a legcsúnyább, legelkeseredettebb nő sem megy bele tartósan, amelyben tudván tudja, hogy a férfinek valójában külsőleg egyáltalán nem tetszik, csak jobb híján van vele, mert nincs más, s hogy valójában 10 nőből 9 jobban tetszik a férfinek őnála. Túl megalázó helyzet ez egy nőnek.

S mivel így működnek a dolgok, ha tetszik, ha nem, a témáról minden vita parttalan. Ez egy patthelyzet a csúnya nők és a férfiak között, amelynek nincs feloldása.

"Lehet, hogy pont egy csúnya lány lesz az, aki nehezebben kapható."

De az meg nekem miért jó, ha egy szép lány meg könnyen kapható? 😂 Most komolyan nem értelek... A szépséget is elmondtam, hogy szubjektív dolog. Tetszett "csúnya" lány. De nem fogok olyannal összejönni aki nem szimpatikus, nem vonz és ennek első ismérve a külső. Mondod hogy őt is meglehet szeretni... Nem, nem lehet, szerelmesen nem, együtt legyek vele, közben a barátnőjébe belevagyok zúgva? És eközben lehet a barátnőjének jobban is tetszem, és neki is juttna jobb nálam az ő szemszögéből, plusz olyan aki jobban is odáig lenne érte? Hülyeség. Én nem alkudom, ha nem fog meg, nem kell... Lehet akármennyire gyönyörű, vagy csúnya.

""a nők többsége inkább marad egyedül"

Hát de ez csak tinikor környékén van, utána már amikor eljön a házasodás ideje, akkor hirtelen hozzámennek egy átlagemberhez, nem?" - Nem, de kifejtem:

Csúnya nő vagyok szerintem, a kortársaim szerint, és a kisgyerekek szerint akik rettegve menekülnek előlem a játszótérről.

Soha nem jönnék össze olyannal aki nem jön be, egyszer megszerettem egy olyan fickót, akinek "nem jöttem be, de megalkudott velem". Mindkettőnknek gondjai voltak, rájöttem mennyire rossz így élni, és többé ilyen nekem nem kell. Pár éve vágytam egy jó párkapcsolatra, de szorongok, fejlődnöm kell hozzá emberileg úgyhogy lemondtam róla. 26-29 között vagyok, és feltehetőleg így fogok élni halálomig, de megbékéltem vele. Már el sem tudom képzelni hogy megszokjak egy másik embert és szorongjak, hogy "vajon elég vagyok-e neki". Megszerettem a szabadságot és a nyugalmat. Boldogabb és egészségesebb lennék valakivel? Nem tudom, de nagyobb baj lesz ha újra rossz kapcsolatba kerülök, ezt pedig nem kockáztatom meg soha. Tisztelem azokat a férfiakat akik méltósaggal hozzák ki a helyzetükből a legjobbat és küzdenek az álmaikért, nem pedig mások nyomora árán próbálják az életüket elviselhetőbbé tenni.

Azt pedig nem értem miért "akarod összehozni" a csúnya embereket minden áron? Hidd el, jobb nekünk egyedül mint egy s**r társas magányban, ahol közelről nézhetjük egy másik ember szenvedését is. Nem az a normális aki mindenképp házasodik, hanem az, aki nem akar fenntartani egy látszatot a jobb társadalmi megítélésért. A szerelem csak kémia, de nem gombnyomásra megy...

"A szerelem csak kémia, de nem gombnyomásra megy..."

A többit elfogadom, de hagyjuk már ezt a nők által pufogtatott kémia baromságot. Tudod mi kell a kémiához? Eltérő génállomány, amit pl. a másik illatából is meg tudsz állapítani. Ha imádod az illatát akkor eltérő, ha olyan mint a tied akkor taszít. Ezzel biztosítja az evolúció, hogy az utódok a lehető legkülönbözőbb géneket örököljék, növelve a túlélés esélyét. Innen indult az "ellentétek vonzzák egymást" szólás is, mielőtt a Disney meséken nevelkedett hősszerelmes nők félreértelmezték volna.

Valamint mi kell még hozzá? Hormonok, amiket pl. az intimitás indít be. Stb. Ne tekintsünk már úgy rá, mint valami megfejthetetlen misztikus dologra, bármennyire is szeretnétek ezt hinni.