Van ilyen szerintetek?

Én már megpróbálok beletörődni ebbe a helyzetbe, akármennyit is változtam, úgyse figyel rám a kutya sem. A suliban sem voltam soha népszerű, úgyhogy volt időm hozzászokni, csak éppen a hanyagolásom miértjét nem látom át, és néha szar érzés, de egyébként igyekszem egyedül is ellenni, azt már legalább ismerem.

Mindenkinek megvan a saját valósága. A tiéd az, hogy valószínűleg sikeres és népszerű vagy, az enyém az, hogy nem. Próbáltam nyitottabb és kommunikatívabb lenni, odafigyelni másokra, értékelni őket, baj esetén támogatni, én már nem tudom, hogy innen merre lehetne tovább. Lelkileg nagyon fárasztó, hogy nincs látszatja semminek, és hogy láthatatlan maradok mások számára.