Hogyan dolgoznád fel, hogy elszalasztottál egy embert, egy nagy lehetőséget?

A lehetōség önmagában nem jelent semmit, nem tudhatod, hogy mit várhatsz tōle, mégis miféle kapcsolatról van szó.

Gondolom ez is csak egy álomkép, ábrándozol valami elképzelt lehetōségrōl. A valóság teljesen más, amikor kiszállsz az álmodozásból, akkor rájössz, hogy az egész nem olyan, mint amilyennek elképzelted.

Az első ilyen 19 éves korom körül volt, annyira megviselt, hogy 29 éves koromig nem tudtam újra szerelmes lenni. (Ennyit arról, hogy nőként 2 nap alatt van túl rajta az ember.)

20 év múlva éreztem hasonló őrült szerelmet és nem akartam úgy elmenekülni az érzés elől, mint 20 évvel korábban, mert megtanultam, hogy örökre el lehet veszíteni egy lehetőséget. De semmire se mentem vele, mert az illető viszont elmenekült az érzés elől. Mégis jobb így, mert legalább nincs az a kínzó önvád, ami fiatal koromban volt.

Ha már megtörtént, akkor nyelj egy nagyot.

Legközelebb még legyél bátrabb!

Egy életed van, inkább koppanj néhányszor, minthogy keseregj!