Érzi még más is úgy rajtam kívül, hogy férfiként teljesen felesleges létezni a mai világban?

Nem azt mondom, hogy a nőknek minden tökéletes, de ott leginkább a saját neveltetésük és a saját, belsőleg meghatározott igényeik szoktak a legtöbb esetben a boldogságuk útjában állni.

Ha kijelentem, hogy legrosszabb esetben is szexpartnert bármelyik talál, akkor elmebetegnek vagyok elkönyvelve, merthogy egy nő nem "csak" arra vágyik, de ettől még legalább a fizikai törődést bármikor van lehetősége megkapni.

Ha kijelentem, hogy párkapcsolatra is simán találna bármelyik, ha lejjebb adná az igényt, vagy még ezt sem kell, sokszor elég, ha bizonyos dolgokból enged akkor megint én vagyok a szemét.

Tehát röviden és tömören összefoglalva: párkapcsolatra olyat szeretne, aki megüti a szexpartnerség céljából választottakkal szembeni mércéjét, de mellette még az egzisztenciális követelményeknek is megfelel és mindezt egy bizonyos életkorsávban és akkor még a magasság meg a személyiség is passzoljon és csodálkozik meg panaszkodik, ha nem talál megfelelő jelöltet.

Leszűkíti a kört az összes férfi kb. 5-10%-ára (akire rajta kívül még számos más nő is vadászik pont ezen okból) és még ekkor is számos jelölt érkezik.

Ehhez képest a férfi akkor kell a nőknek, ha vagy külsőre vagy benne a felső 20%-ban, vagy egzisztenciálisan. De a leginkább arra vár mindegyik, hogy mindkettő legyen. De ezt nyíltan csak nagyon kevesen merik kimondani. Helyette egyre inkább tökélyre csiszolja puhatolózási képességeit, amellyel párkapcsolatra alkalmas példányok után vadászik, miközben elszórakozgat a személyes kis férfiháremével, mint Kleopátra tette már az ókorban. Csak most minden átlagos csaj is megteheti ezt.

Már abba is belegondoltam, hogy az átlagcsaj azért frusztrált, mert a modellt visszajelöli Tinderen az Xfaktoros celeb és vele úgy megy el a "randira", hogy a hatalmas egója miatt igazi hercegnőnek képzeli magát, hogy majd mi lesz ha belé szeret és akkor boldogan élnek amíg meg nem halnak.

Átlagcsajt meg csak Kigyúrt Karcsi matcheli vissza, aki Ózdról költözött fel, 8 általánosa van és most gyártósoron dolgozik 30 évesen és albérletben él, így már a találkozó előtt elszáll minden remény és rózsaszín csillámfelhő és tisztában van vele, hogy csak szex lesz már csak azért is, mert ilyen ember neki se kell állandóra.

Túlságosan a szexre élezem ki a kapcsolatot? Meglehet. Mert számomra fontos a szex egy KAPCSOLATBAN. De vannak olyan férfiak is szép számmal, akiknek meg pont az ellenkezője a problémájuk és az olyan nőkkel illenének össze, akik nagy mellénnyel hangoztatják, hogy "nem csak szexből áll a világ" meg "annál sokkal fontosabb dolgok vannak". Csak valahogy ők sem találnak párra.

De ettől még igaz lesz, amit felvetettem, hogy férfiként ha nem vagy benne a felső 20%-ban sem egzisztencia, sem külső terén, akkor felesleges is létezni mert egyre fárasztóbb és unalmasabb strapálni magad.

Mert minden esetben túl nagy árat kell fizetned mindenért. Az élet nem igazságos, nem úgy van, hogy te, stabil önértékeléssel rendelkező Átlagos Srác összejössz a szintén stabil önértékeléssel rendelkező Átlagos Csajjal. Nem. Neked - akinek egyébként teljesen őszinték a szándékaid - be kell bizonyítani neki, hogy mennyivel jobban jár veled, mint azzal a tőled minden szempontból vagy sok szempontból jobb emberrel, akinek csak arra kéne, hogy időnként szexeljen vele.

Vagy arról is meg kell győznöd valahogy, hogy a benned lévő ambíció és céltudatosság mennyivel többet ér, mint a riválisodnak a (esetenként örökölt vagy készen kapott) vagyona.

A nők már azon ki vannak akadva, hogy mennyi perverz ajánlat érkezik társkeresőn meg mennyi funkcionális analfabéta találja meg őket, aki még az adatlapjukat sem olvassa el.

Mi viszont viseljük el ennek a sokszorosát úgy, hogy még mi megyünk házhoz a pofonért és mi fektetünk energiát az ismerkedésbe, amiből a legtöbbször nem lesz semmi.

Tényleg annak van igaza, aki képes az egészre nemet mondani, egyedülálló férfiként építeni saját magát, férfibarátokkal körülvenni magát és nem gondolni egyáltalán a nőkre?