Ti kik itt a noket ocsaroljatok hozzatok szol a kerdesem?

Engem szóban sokszor bántottak a nők olyan dolog végett, amiről a természet tehet, így introvertálttá váltam. Távolságtartó vagyok a nőkkel, kedvelem őket, de emiatt sokaknál kihúzom a gyufát a természetemmel. (F38)

Harc?

Még egy dolog. Az is megmaradt, hogy olyan 14-21 éves korom között kedves, normális srácként viselkedtem a nőkkel. Nyilván emellé szerény voltam, csendes, bátortalanabb. Szűz is voltam végig és rengeteg meghatározó elutasítás ért.

21 éves korom körül aztán átváltoztam (nem egyik napról a másikra, inkább olyan egy-két év alatt, neten olvasott dolgok hatására és a barátaim unszolására) amolyan alfa g*'civé, így röviden. Tökös, magabiztos, kezdeményező, jó dumás. Nem csak a szüzességem veszítettem el, de két év alatt aztán több lánnyal voltam, mint amit a kezeimen és lábaimon meg bírnék számolni. De ebbe is teljesen beleuntam. A szex önmagában szart sem ér. Orgazmus után ott fekszik melletted egy nő, akit le sem szarsz. Kicsit jobb a teljes szextelenségnél, de lelombozó. Kölcsönös szerelmi kapcsolatot nem sikerült találni számomra megfelelő nővel.

Pedig az elvárásaim sincsenek az egekben. Külsőre nem modell, nem instaceleb, nem plázaptsa, nem osztály szépe-társaság közepe típusú csajra vágyom. Úgyhogy inkább hagyom a fenébe az egészet, mert így bő 10 év alatt nem tudtam olyan lányt találni magam mellé, amilyet szeretnék. Kb félévente megjön a kedvem a szexhez, öleléshez, olyankor pár héten belül tudok nőt keríteni, ha akarok, mert a régi képességeim megmaradtak, de ez is ugyanolyan értelmetlennek tűnik aztán mindig utólag. Nem találok olyan nőt, akivel kölcsönösen kedvelnénk egymást, személyiségileg, emberileg is a külső dolgok mellett is.