Ti kik itt a noket ocsaroljatok hozzatok szol a kerdesem?

Hosszú. Röviden gondolom ugyanaz mint sokaknak: szr. gyerekkor, bántalmazó szülők, osztálytársak, tanárok.

Amikor azt hittem találtam egy olyan lányt aki el tud fogadni úgy ahogy vagyok, mindig rohadt nagy koppanás volt a vége. Azt hittem, hogy ők másképp látják a világot mint az átlag nők, és hogy tanultak az eddigi pofára eséseikből, de nem. Ugyanúgy ugyanaz kell mindnek, és ne mondja nekem senki, hogy adjam lejjebb az igényeim, mert nem topmodell nőkről beszélek egyáltalán. Hanem olyan önbizalom hiányosokról, mint pl. akik kérdést is szoktak ide kiírni, hogy "ennyi magassággal és ennyi kilóval szerintetek lehet kapcsolatom", stb.

Bár amúgy a legutóbbi tett be leginkább, és az után is regisztráltam ide, előtte meg se fordult volna a fejembe. Szerény véleményem szerint undorító ahogy velem viselkedett, meg azok amiket mondott. Kb. azt képzeld el, hogy látja rajtad, hogy rosszul vagy és fáj a "szakítás", ennek ellenére még direkt jól bele is tapos tűsarkúval a szívedbe, viccet és banális hülyeséget csinálva az érzéseidből. És ezek után higgyem el, hogy az érzéseim érnek bármit is, mikor ki lett mondva, hogy nem?

Szakítás azért van idézőjelben, mert nem volt konkrét kapcsolat, csak hosszú járás.

Szerintem attól függetlenül, hogy sok nő itt magára veszi azokat amiket írok, amit meg is értek, mert általánosítok, attól még nagyon sok igazság bennük, és bizony tapasztalaton alapulnak, másképp nem is írnék róluk. Az előítéleteknek mindig van alapja, akkor is ha ez sok nőnek nem tetszik.

24/F

A szüleim nem szerettek eléggé, ezért magamat sem tanultam meg szeretni, ezért nem volt önbizalmam és mellé csendes, visszafogott voltam. Ez még a mai napig fennáll valamennyire, de lassan jövök ki belőle szakértői segítséggel.

Régen tizenévesen első sorból néztem végig, ahogy a legjobb barátaim szerelmeket élnek át, vagy éppen tudtam hogy sokat szexelnek. Én is már vágytam volna 14-15 éves koromtól barátnőre, szerelemre, szexre, de nem jött össze. Közben külsőre is rendben vagyok, anyagilag is rendben vagyok és az eszem is megvan. Magyarul bőven látok tőlem csúnyább, csóróbb vagy butább férfiakat nőkkel, tehát a hiba nem itt van. 21 évesen voltam először nővel, de még akkor is csak szexről beszélhetünk, kapcsolatot nem sikerült szereznem. Nagyon belém van ivódva a gyerekkori rossz élmények és a tizenéveskori csajokkal való rossz tapasztalatok miatt, hogy engem egy nő sem szerethet. Vágynék egy számomra megfelelő nő szeretetére, mint egy falat kenyérre, de ismerkedéskor mindig attól félek még ha látszólag kedvel is engem a másik, hogy úgy is csak idő kérdése mire rájön hogy engem nem lehet szeretni és otthagy. A leghosszabb kapcsolatom féléves volt, de ott is hatalmas problémák voltak, aminek az alapja ez volt, illetve azon kívül inkább csak pár hónapos, de inkább rövidebb ismeretségeim voltak, amikor alakult volna valami, aztán megszakadt. (Szex többnyire volt.) A nők területén sosem voltak saját magamhoz képest óriási elvárásaim, de persze az is jelen volt majdnem mindig, hogy aki nőket akartam, azok nem akartak engem, akik pedig akartak volna, azokhoz én nem vonzódtam. Ép ésszel most tudom hogy hülyeség, de általában azért van bennem gyűlölet a nők felé, mert úgy érzem engem sosem szerethetnek és hogy sosem tudok boldog lenni egy olyan nő mellett, amilyet elképzelek magamhoz.

26/F

Általánosban sokat csesztettek, a tanár is rám volt szállva. Apámmal nem is köszönünk egymásnak, annyira megrimlott a viszony az állandó lenezés és üvöltőzés miatt. Az egyik kutyámat megmérgezte. Az anyja (öreganyam) is folyamatosan keverte a szart. Anyám szeretem, jóba vagyok vele, de sosem ált ki mellettem. Nekem sem volt könnyű gyerekkorom!

Közép suliban se nagyon voltam jóba az osztálytársakkal. 18 évesen otthagytam a sulit és elköltöztem apám miatt. Egy szaros Érettségit nem tettem le. Mai napig nem vagyunk jóba. 18 voltam amikor mamám és az akkori párom 3 hónap különbséggel meghalt. Volt egy párom aki megvert, aztán lett egy 3 éves kapcsolatom, ahol apuka lelépett, pedig ő jobban szeretett volna gyereket (átlag rendes pasi, marha nagyot csalódtam benne is, ráadásul elég sok pénzel segítettem az anyját akkoriban, mert naiv voltam). Mindig volt rajtam 15 kiló felesleg. Aztán ősze szedtem magam, lassan lettek barátaim és elkezdtem sportolni. Megcsináltam a jogsikat és "megmutattam", hogy igen is buszozni fogok! Eltartom magunk, önálló vagyok, vettem kocsit...stb...

Volt azóta egy betegesen féltékeny lelki terrorista típusú pasim és egy másik, aki folyamat csalt.

Mégis itt vagyok, nem picsogok, erős vagyok és kitartó, sokat változtam magamtól és fejlődtem!

Most normális családom/párom van, gyerekkel együtt elfogad és szeret.

Szóval nekem senki ne mondja, hogy nem lehet ősze szedni magat egy embernek! És még egy csomó mindent nem írtam le! Szociális fóbiám is volt, de ezt is legyőztem...

N27

Megcsaltak 4 év után, megbocsájtottam, kidobtak-megaláztak, majd reménytelen újrakezdés.

Nem értem, nem találok logikus magyarázatot arra, mi lehet a probléma velem azon kívül, hogy valami furcsa szakadékban van a kinézetem a jóképű és a ronda srácok között. Ez pedig számomra iszonyatos felületességre, és logikátlanságra utal a lányok részéről (hypergamy). Legtöbb ismerősöm is hasonló problémákkal küzd.

Sok lehetőségem nincs ismerkedésre mint az online platformok, azonban ott az első üzenetig jutok el a legszerencsésebb esetben is.

Nem hinnem hogy béke tartozók én csak alapból az embereket ócsárolom már ha megérdemlik... a lényeg

Női rész: lotyóság; ugy öltöznek mint a qurvák, tevepata-cici-fenék mutogatás ezerrel sokuk aztán még szuz is... önbecsülés becsület büszkeség nulla persze ego az van... a szexiség és nőiesség átmegy egy fajta pszicho perverzióba és azzal takaroznak hogy ettől van értéke felszabadult bizalommal teli...! De nem ez csak felszínes olcsó közönséges és qurvás... nekem főként ezzel van bajom de ott van még hogy sokuk te a leg csak azt nézik hogy a pasi pénzes legyen de tényleg nem számit az sem hogy most kigyúrt jóképű macsó meg figyelmes okos férfi legyen hanem csak sok pénze legyen... vannak ilyen nagyon olcsó lányok akik le fekszenek mindenkivel... az is egy elég szép fekete pont... meg ezek az agresszív feministák... saját magukért álljanak ki ne pedig a sztereotípiák ellen és ne azert mert nők hanem mert emberek!

Férfi rész: igen mert azokkal is sok baj van! Nagyon sok az életképtelen lúzer aki csak a világot tudja hibáztatni ZERO bármiféle munkával/befektetéssel stb-vel egésznap csak nyava jognak mint Hogy csinálnának valamit! Szexistennőt akarnak miközben ők semmit sem tudnának bele adni a kapcsolatba a kis farkukon kívűl... ott vannak még azok is akik szintén le fekszenek mindenkivel nem nézve semmit sem... jo a kutya és a macska is csak lyuk legyen... 😓😅

Most csak ennyi jut eszembe

Incel ugyan nem vagyok és ócsárolni sem szoktam a nőket, de bírálni azt igen.

Ezt azért, mert láttam, tapasztaltam magam is mindazt, amit itt is panaszként említeni szoktak. Azt is látom/láttam ismerősök, exek, sztorikon keresztül, hogy a férfiak sem jobbak a deákné vásznánál.

Az összefüggést annyiban látom, hogy az értékítélet borzalmas a mai világban, nagyon egocentrikus az egész, emellett rohadtul álszent.

A sztorim a következő. Szerető szüleim voltak és remek gyermekkorom. A szüleim nagyon szerették engem és egymást, jó volt a viszonyunk. Aztán a jogi nagykorúságom környékén elvesztettem őket (ekkortájt kezdtem "csajozni"). Szóval zöldfülűként sikerült belecseppenni a nagybetűs életbe úgy, hogy egy derék embernek neveltek, egy ideális világba. Igen erősen működik bennem a kölcsönös bizalom elve (jogsis fogalom arra, hogy úgy veszel részt a forgalomban, hogy feltételezed, minden résztvevő ismeri a kreszt, ahogy te is), de ezen a szemüvegen keresztül a világ igen képzavaros. Nem csak pár, de akár emberi kapcsolatok tekintetében is. Igazából ez egy olyan világ, ahol az értékeid valamilyen szinten rejtegeted, mert vagy irigységből tönkreteszik, elrabolják tőled vagy nevetség tárgya leszel, esetleg bolondnak néznek.

Pár példa:

-közvetlenség... ellened fordítják

-empátia... kihasználnak

-kedvesség... kreepy vagy

-határozottság... bunkó vagy/nagy az arcod

-jóhiszeműség/lelkiismeretesség... túl jó vagy

-udvariasság... puncsgép vagy

-tisztelet... csicska vagy

-képesség az önfeláldozásra(nem feltétlen halál)... lúzer vagy

Amit magamra nézve szoktam igencsak méltánytalannak tartani az az, mikor első körben nem arra kíváncsi egy másik ember, hogy ki vagyok, mi vagyok, hanem szabályosan bizonyítanom kell, hogy nem vagyok rablógyilkos, mint az összes többi, akinek "ész nélkül" (a kölcsönös bizalom elve alapján) kitárulkozott, közel engedett. Hál' Isten ennek vége, de piszok mód idegesített a dolog és mélyen átérzem (ez meg talán b*zis), hogy másnak is rosszul esik.

Különösen bosszantó, mikor az ember tudja, hogy dolgozott, tudja, hogy mindent teljesített, bizonyított, aztán a szemszögéből egy olyan 23-ik senki akarná pofátlanul vizsgáztatni, aki fordított szemszögből ugyan úgy vizsgázhatna. Ez olyan, mint az egyetemen, mikor kifizetés a vizsgadíjat, iratnak egy beugrót, ami ha nem sikerül, még csak nem is vizsgázhatsz.

Na mindegy. Annyi a lényeg, hogy jó lenne ha az értékekről papolunk, akkor bele is tennénk a rendszerbe és ugyan olyan töretlenül bíznánk abban, hogy a többi is beleteszi, mint az elején. És nem, nem kell palimadárnak lenni, csak figyelni kell.

"Szerintem attól függetlenül, hogy sok nő itt magára veszi azokat amiket írok, amit meg is értek, mert általánosítok, attól még nagyon sok igazság bennük, és bizony tapasztalaton alapulnak, másképp nem is írnék róluk."

Nem bántásból, de nem gondoltatok még arra, hogy pont ez az a mentalitás, ami még azokat a nőket is elijeszti, akikre egyébként nem illenek az általánosításaitok? Olyasmiról van szó, mint amit Aranyszőrű is írt: hiába normális, szolid nő valaki, egyszerűen inkább esélyt sem ad az egésznek, ha azt érzi, hogy erején felül kell bizonygatnia azt, hogy valójában normális és szolid, mert még ismeretlenül is kételkednek benne és rosszindulatúan azt feltételezik róla, hogy neki is csak a pénz számít, biztos ő is szétquratja magát a jópasikkal, biztos ő is kiröhög és megszégyenít majd, ha megnyílok neki, stb.