Valaki csak akkor lehet igazán boldog ha van párja?

Inkább azt mondanám, hogy jó párkapcsolata, hozzá illő, számára vonzó párja. Különben még rosszabb is lehet, mint egyedül.

Eljön az az időszak az ember életében, hogy azt látja, nagyjából mindenki megtalálta a párját, megállapodott körülötte. Úgy már elég nyomasztó egyedül. Idősként pedig kifejezetten nehéz is tud lenni. Én egyre gyakrabban gondolkozom azon, hogy akkor nem is feltétlenül folytatom majd tovább... Amikor már nem fogok dolgozni, az egészségi állapotom a béka feneke alatt lesz, a családom "kihal" mellőlem, és ott állok szálegyedül - ennek nem sok értelmét látom. De lehet, még eddig sem fogok várni, hanem max úgy 50-ig. Már az is bőven az a kor, amikor már teljesen mindegy, ha addig nem, akkor utána sem... Főleg, hogy akkorra több mint 27 év egyedüllét lesz a hátam mögött.

Nemrég egy filmben (Út a vadonba), az volt a főszereplő gondolata mielőtt meghalt , hogy akkor az igazi a boldogság , ha mással megosszuk. Ajánlom a filmet.

Az ember társas lény ezt tartsuk észben, mielőtt azzal dobálózunk , hogy pár nélkül boldogan le lehet élni egy életet.

#23

ÉS akiknek nem jön össze? Akkor azok kezdhetnek felkészülni az örök boldogtalanságra? Fényes kilátások...

Jelen helyzet szerint ahogy az EGÉSZ VILÁG áll per pillanat.

Jó ok nem nézel híreket...

Szerintem ez most eléggé felejtsd el jó időre kategória.

Egyébként meg a boldogság szubjektív dolog.