Valaki csak akkor lehet igazán boldog ha van párja?

Saját bőrömön tapasztaltam meg az igazamat. Sosem kaptam igazi szeretet sehonnan. A családomból max édesanyám volt az, aki szeretet. Barátaim nem lettek, mert valahogy mindig elkönyveltek valami bolondnak az emberek, csak azért, mert nem olyan voltam mint ők.

Bántottak, megaláztak. Barátnőm soha nem lett és ma már itt vagyok majdnem 32 éves.

Vágynék a szerelem, de nem hiszek már benne, hogy megkapom. És igen, boldogtalan vagyok.

Igazából csak egyetlen apró hajszál választ el az öngyilkosságtól. Még pedig csupán annyi, hogy borzasztóan félek tőle. Ha ez nem lenne, már tuti feladtam volna.

Nem tudja elképzelni senki azt, hogy mennyire bele lehet ebbe bolondulni, mikor nem jön össze semmi, amit elképzeltél volna az életben.

Kérdem, mire kéne boldognak lennem?

#9

Az egyetlen baj ezzel az, amikor valakinek nincs senkije és ez az önigazolás, hogy "Mu ha ha XY tudósnak se volt, ergo automatikusan olyan vagyok, mint ő".

Nem most nálad van ez, hanem csak úgy általánosságában előfordul.

"Kíváncsi lennék az itteni válaszolók közül hány lenne boldog, ha egy darab barátja nem lenne, illetve nem lenne családja sem."

Én meg arra lennék kíváncsi ha mondjuk pl anyádat- apádat baleset éri, de nem látják el. Vagy mondjuk kirabolnak a nyílt utcán vagy rád égne a házad.

Csak azért mert a fent említett munkakörök dolgozói inkább kapcsolatoznak.

Akkor is mindenkit kvázi le hülyéznél csak mert számára egy feladat ellátása fontosabb mint neked a csajozás ?

A mi neki a JÓ az egy szubjektív kifejezés egyedül a DIKTATÚRÁK épülnek olyan modellre hogy egy egész társadalomra rá erőltetnek egy adott dolgot.

Mindenikek megvan a joga hogy az legyen aki csak akar és ha ő úgy gondolja hogy neki adott okból márpedig nem kell kapcsolat. Senki nem veheti ahhoz a bátorságot hogy márpedig akkor is ráerőltessen egy kényszert.

Ha ez nem jött át agyilag ajánlom Észak Koreát.

Ott majd megtapasztalhatod ezt az "örömöt".

#13

Ez és az előző kommentjeid is, valami ilyen burkolt egészségügy-propaganda? Szerintem ez felesleges, mindenki tudja, hogy milyen nehéz az ápolók és orvosok élete, nem kell ez a csinnadratta.

Hacsak nem az élet egy periódusában, önszántadból vagy épp egyedül, akkor nem. Előbb vagy utóbb nagyon magányos leszel.

Sok idős ember volt a családunkban, aki egyedül, saját család, leszármazottak nélkül halt meg. Nem voltak boldogok, bánták hogy ők nem vállaltak gyereket, irigykedtek a szüleimre, hogy nekik van utódjuk, akik korábban rájuk, majd most ők rá támaszkodhatnak.