Azok a srácok, akik nem nagyon mesélnek magukról, miért nem teszik?

Nők amikor a macsó csávó nem beszél az érzéseiről: milyen izgalmas és misztikus, be is fekszek alá!

Nők amikor átlagos vagy az alatti pasik nem nyílnak meg: mekkora lúzer, beszéljél már magadról!

Nők amikor az előbbi típus végre megnyílik: te vagy a legjobb barátom!

Na ezért.

Sokszor kaptam meg h tul sokat mondok el magamról, aztán meg h alig beszélek magamról. Sehogy se jó.

Ha nem mondom el akk titokzatos vagyok az egyiknek, zárkózott a másiknak.

Ha elmondom, felületes vagyok az egyiknek, nyitott a másiknak.

Akinek valóban érdemes megnyílni az türelemmel, érdeklődéssel kb elősimogatja a dolgokat amellett h biztonságérzetet ad.

Mindenki más előtt érdemes titkolózni, ha érdeklődni nehezükre esik, ott az ajtó.

Szépen leírták a lényeget, tényleg több ok lehet:

- Van olyan, aki szimplán nem tartja magát érdekesnek, visszahúzódó, esetleg nem érzi, hogy kéne magáról beszélnie. Ilyenkor egyszerűen kérdezz és ráéreznek idővel.

- Azt is észrevettem, hogy van jó pár srác, akinek igazából nincs nagy baráti társasága és aktív élete. Beülnek 1-1 baráttal valahova, dumálgatnak és ennyi. Erről igazából nincs mit mesélniük, mert nincs benne semmi izgalmas más számára.

- Meg van az a kategória, aki én vagyok és még láthatóan jó pár válaszoló. Leírom a saját tapasztalataim, átlagos srácként: Ha mély dolgokról mesélek, akkor folyton panaszkodó vagyok. Ha egyből megnyílok, akkor nincs bennem kihívás, nem vagyok érdekes. Ha felszínes phaszként tömören beszélek, csupa felesleges dologról, akkor nyerő vagyok...

Az a helyzet, hogy ezt a nők szúrták el. Ideje lenne felnőniük.