Nők, ti kezdenétek egy ilyen férfivel?

Nézd, én már próbálkoztam hasonló sráccal, úgyhogy lespoilerezem neked a végét:

1, átvettem az anyja szerepét, és én lettem a házicseléd;

2, én tartottam el közel három évig, míg ő csak netezgetett (a netet is én fizettem!);

3, hiába próbáltam meggyőzni munkavállalásról, az általam megbeszélt álláslehetőségektől nyafogva (!!!) berzenkedett;

4, társaságba nem akart járni, mert meggyőződése volt, hogy a barátaim furák (?!?), őt mindenki utálja (ez a végén már igaz is volt), mindenki olyan tapló vele (!!!);

5, és a végén már szexelni sem akart, mert hogy én nagyon meg akarom őt változtatni, és nem szeretem őt feltétel nélkül!

És a végén szegény kis megnemértettkeként távozott.

A tanácsom a következő:

1, NEEEEE!!!! kezdj bele.

2, ha mégsem hiszel nekem, NE gondold, hogy majd a te kedvedért bármit meg fog tenni.

3, Hosszútávú kapcsolat esetén légy NAGYON jóban az anyóssal, hogy elkérhesd tőle a kaják receptjeit, a mosópor és a müzli márkáját, a takarítás rendszerét és gyakoriságát, de még a vécéillatosító márkáját is!

4, Ha rám hallgatsz, NE te költözz be hozzá, hanem ő költözzön hozzád, hogy legyen menekülőutad, és NE dőlj be a "Cica most nem tudom fizetni a villanyszámlát, az álláskeresőiből hangfalat vettem!" dumának.

Chatelj vele könyvekről, zenéről, világmegváltó gondolatokról, szexelj vele, ha jól esik, de ne takaríts utána, ne fizesd a számláit, és ne etesd. Vagyis ne költözz össze vele.

Attól függ mennyire erős ez a szociális fóbia...? Ha nem lehet vele emberek közé menni, már kiesett.

Munkanélküli, alapból nem kellene (de az se mindegy, hogy egy éve az pl vagy 2 hete és keres munkát, vannak tervei.

Végzetség nem igen érdekel.

A különélés nekem fontos, de talán önmagában nem baj.

N27

Itt a munkanélküliséget érzem a legnagyobb problémának, de az épp elég ok, hogy nem kezdenék vele.

Párom is 35 évesen a szüleivel lakott (de nagy ház, nem egymás fenekében voltak), viszont ő diplomás, normális munkája volt már akkor is és normális értékrendet képvisel.

A szociális fóbia alatt meg attól függ, hogy mit értünk. Nekem nem baj, ha valaki zárkózottabb, inkább befelé forduló, amolyan elmélkedő. De ha tényleg fóbia, tehát betegség, akkor az is elég kizáró tud lenni.

Az én szememben egy ilyen srác nem férfi hanem SRÁC, egy kisfiú.

Sosem tudnek felnezni rá, nem az otthon lakás miatt,mert nekem is van olyan 37 éves ismerősöm aki anyjánál lakik mert sajá hára spórol...inkább hogy nincs munkája. Mivel én ambiciózus vagyok, nagyon nem tudnám megérteni azt az allapitot amiben ő van és ez jó neki így...

Szocialisfóbiaban is kényelmesen lubickol vagy jár vele szakemberhez?

Nekem is van pánikbetegségen és egy kis szoc fóbiám és járok vele terápiára...igy az is értehetlen lenne számomra ha neki ez is tök oké lenne és nem tenne semmit azért hogy jobban legyen 🤷‍♀️