Miért rohannak manapság az emberek, miért nincsenek olyan lassú évig, két évig tartó ismerkedési folyamatok?

"Az ember szerintem már maximum 3-4 találkozás alatt el tudja dönteni, hogy érdemes-e a másikkal tovább ismerkednie vagy sem"

Pontosan így van.

De a kérdés arról szól, hogy miért kellene pár találkozás után "kapcsolatban" lenni? Pont az a lényeg, hogy miért nem ismerkednek tovább az emberek.

Nem rohan mindenki. Én sok olyan párt ismerek, akik hosszú évekig jártak, utána házasodtak meg.

Akik siettek, azok már elváltak.

#10

Úh, akkor ez így még reménytelenebb, mint eddig gondoltam. Kapásból a többség kiesik, mert én sosem szeretném gyereket, semmilyen körülmények között. ÉS ez csak egy ilyen dolog. Ott van még a világnézet, politika (bármelyik létező párt melletti elkötelezettség kizáró indok), hogy legyen ő is visszafogott és emberkerülő stb.

Áh. Ilyen személy nincs. Fényes kilátások.

#14

Ez mondjuk már a másik véglet, az eszetlen kapkodás. Valahol a kettő között van az ideális.

A szüleim egy év járás után házasodtak össze, utána egy évre jöttem én. (Ez a kilencvenes évek.) Anya 18 volt, mikor férjhez ment, apu 22. Bár jó a házasságuk, jó szülők is és mindent megadtak és megadnak nekem és a testvéreimnek, én akkor is úgy gondolom, hogy 1 év nem elég ahhoz, hogy a másikat annyira megismerjem, hogy házasság legyen belőle.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy volt olyan, aki nem két évig udvarolt és még hamarabb is házasodott ennél az időtartamnál. Pedig akkor még nem sürgette őket az idő.

Akárhogy nézem, a hosszan tartó ismerkedésnek is kell legyen vonzalmi, érzelmi alapja.

Ismerek olyanokat akik hónapokig, évekig kerülgették egymást, mindkettőnek volt párja, de látszott, hogy egymásra vágynak igazán. Náluk össze jött a kitartó "munka" azóta házasok, gyerekük van, együtt élik az életüket.

Viszont nagyon nagy eséllyel bele lehet szaladni plátói szerelembe, egyirányú vonzalomba, barátzónába. Én magam is többször voltam ilyenben.

Jelenleg is ilyen jellegű csalódáson vagyok túl, ahol hiába voltam 1,5 hónapja kitartó, hiába próbáltam ismerkedni, meghódítani a lányt, ő alapvetően nem viszonozta az érzelmeimet, csak barátként. De legalább korret vége volt, mert konkrétan megmondtam nálam mi a helyzet, megmondta hogy nála pedig nem és tiszta ügy. De sokszor futottam bele ígérgetésekbe, hamis szavakba, hülyítésekbe is. És az esetek többségének az lett a vége, hogy a nagy ismerkedés közepette a másik fél megismert valakit és bejelentette, hogy van párja.

Én férfiként társra vágyom, igazi párra, nem az a célom, hogy minél hamarabb ágyba bújjunk. Viszont azt látom, hogy hamar megállapítható, hogy valaki nyitott-e az ismerkedésre vagy sem. Nyilván ott a rózsaszín köd, meg a vágyak amik ezt el tudják torzítani, de azt látom, hogy a legtöbb ismerősöm "pikk pakk" jött össze. Vagy ha nem is azonnal, de akkor is előre látszott, hogy köztük megvan a kémia.

És mégis hogyan lehetne igazán jó a szex úgy, hogy valakit NEM ismer az ember szinte SEMENNYIRE? Viszonth a hagynának egymásra elég időt és FIGYELNÉNEK is a másikra, akkor mindegyikőjüknek SOKKAL jobb lenne a szexuális élete is. És nem lennének ilyen "uszadékfa" kommentek sem...

Amikor az exemmel összejöttünk kb. 1 hónapig próbálkoztunk így vagy úgy mire sikerült az első szex normálisan. Aztán egyre jobb lett ,ahogy megismertük egymást kívül-belül. Szerintem ez a normális. 1-2 találkozásból NEM lehet eldöntetni hogy valakik összeillenek e vagy sem (nyilván most a kirívó eseteket ne számítsuk), és 1 szexből sem derül ki, hogy amúgy milyen is LEHETNE...

Na meg fordítsunk az egészen.

Egy kapcsolat maga is folyamatos ismerkedés a másikkal. Hiszen megismerni valakit "úgy igazán" hónapokig, évekig tart.

De miért kellene addig várni magával a kapcsolattal?

Lehet ismerkedni úgy is, hogy közben együtt vagytok, "jártok", és egyszerűen élvezitek a másik társaságát, vagy akár együtt is laktok, éltek.

Csak annyi, hogy így nyíltan felvállaljátok, hogy ti most egymással vagytok, egymást érdeklitek.