A nőknek miért nem elég jó semmi?

Lassan 30 éves vagyok és még egyetlen komolynak mondható párkapcsolatom sem volt. De sokaktól eltérően sosem az volt a válaszom a helyzetre, hogy akkor mindenki b***a meg, hanem mindig igyekeztem megkeresni, miben lehetnék még jobb. Rengeteget változtam, fejlődtem az elmúlt 10 év alatt, így többek között:

- sportosra edzettem magam

- a magam főnöke vagyok és nagyon jól keresek

- saját lakást vettem Budapesten segítség nélkül a 20-as éveim második felében

- van olyan hobbim, szenvedélyem, amiben szintén elég jó vagyok, és ami nem öncélú dolog, hanem mások is élvezik a gyümölcsét

- dolgoztam az öltözködésemen, mindig igényes vagyok a megjelenésemre (gyakran kapok kéretlenül is pozitív megjegyzéseket a stílusomra)

- sokat fejlesztettem a szociális készségeim, és szociális szorongásos penészvirágból eljutottam oda, hogy bármilyen társaságban jól boldoguljak

Nyilván megérte ezeket a dolgokat megtenni, mert alapvetően jobb lett tőlük az életem, de mit gondoltok, hoztak BÁRMI eredményt a párkeresés terén? Hát semmit. A legtöbb esetben még odáig sem jutok el, hogy egyáltalán egy RANDINYI lehetőséget kapjak valakitől. És nem, nem vagyok csúnya, annyi "negatívum" van a külsőmben (bár vicc, hogy ezt egyáltalán negatívumnak kell nevezni), hogy kicsit kölyökképem van, pár évvel fiatalabbnak szoktak nézni a koromnál, meg csak 177 centi magas vagyok.

És most már tényleg azt érzem, hogy a nőknek egyszerűen SEMMI nem elég jó, vagy tényleg csak egy olyan szint, amit gyakorlatilag csak tökéletes genetikájú és hatalmas vagyonba született emberek tudnak megütni.