Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másnak is gyakran eszébe jut a társkeresési helyzete kapcsán Kürénéi Hégésziasz filozófiai nézete?
„Hégésziasz (Kr. e. 3. század) görög filozófus.
A kürénéi hedonista filozófiai iskola híve volt, Alexandriában élt és működött. Tanítása szerint az emberi lét végcélja az élvezet, ám a sok baj és kellemetlenség, amely a világban elénk tornyosul, ezt a célt nem engedi megvalósítani, ezért okosabb meghalni, mint élni.” (Wiki)
Például én is hiába tettem meg szinte minden tőlem telhetőt és mentem keresztül elképesztő változásokon, léptem ki számtalanszor messzire a komfortzónámból, ez mind semmin sem változtatott. Egyszerűen itt maga az egész létnek a milyensége kérdőjeleződik meg. Mintha egyszerűen olyan magas szintű emberfeletti erők birtoklása lenne szükséges ehhez az egész társkereséshez, amiket aki nem velük született (mint pl én) az csak metahumáni szintű emberfeletti emberré válás során tudna megszerezni, mintha egy teljesen más több szinttel fölöttünk levő entitásoknak a világa lenne ez, amiről mi egyszerű földi halandók még csak álmodni sem álmodhatunk. És ilyenkor amikor látom, hogy a nietzschei értelemben vett Übermenschek csettintésre lefekszenek bármely nővel és gond nélkül találnak barátnőt, míg én egy egyszerű porból és hamuból álló szubhumán akármennyire próbálok szintén Übermensché válni és olyan lenni mint ők, de az eredmény sosem jön el. Hiába teszek meg bármit. Semmi. Csak a magány feneketlen szakadéka és üvöltő csönd jut nekem.
És ekkor jut eszembe Kürénéi Hégésziasz filozófiája.
Más is szokott ilyeneken gondolkodni sokszor?
válasza:Nőként javaslom, hogy legyél őszinte, ha olyat akarsz, aki tényleg téged akar. De udvarlásnál ne arra hegyezd ki, hogy neked milyen szükségleteid lennének már kb. bárkivel, hanem arra, hogy miért pont ő kell neked. Szeretjük azt hinni, hogy bátran még akár "anélkül" is kitartanál a két szép szemünkért, miközben tudni, hogy közben "arra" is nagyon és legjobban csak mi kellünk. Jó sokat beszélgetni meg azért szeretünk - gondolom evolúciósan belénk ivódott, hogy többet kockáztatunk, mint egy férfi -, mert előtte megismernénk az illetőt. Persze vannak férfiasabb "bevállalós" nők, ahogy nőiesebb férfiak is, de a tipikus nő simán elnyom mindenféle testi késztetést az agyával, ha nem érzi úgy, hogy megéri a férfi (hogy kinek miért, az változó), míg a férfiak előbb inkább kipróbálnák az "érdemi" részt, hogy megéri-e a további melót a nő. Tehát a tipikus nőnél fent, fejben/szívben van a kulcs, ami kinyitja a lefelé vezető utat, a tipikus férfiak meg tudtommal lentről felfelé lesznek szerelmesek... (A házasságok is sokszor csak azért romlanak meg, mert a férfi előbb a testit várja, hogy utána legyen kedve az élet többi részéhez, a nő meg előbb a lelkizést, hogy legyen kedve a szexhez, de mindkettő túl büszke előbb megadni a másiknak és nem csak cserébe, még akkor is, ha elvileg szerelmesek. Ezért is kapták a nők régen "parancsba", hogy első a kötelesség, ha azt akarod, hogy kedves legyen veled az urad - csak ma már egyenlőség van.)
Szóval társkeresésnél is, ha jelzést kapsz alulról, az szerintem nem eme hosszúnevű filozófus elméletét igazolja, csak a gyári jelződ, ami arra figyelmeztet, hogy "Légy kedves a lányhoz" és hagyd, hogy megismerhessen. Ennél részletesebb receptet szerintem hiába gyártasz, mert ahogy a férfiak, a nők is igen sokfélék, és sajnos az életben nem csak azon múlik minden, ki mennyire fifikás.
A tényleg nárcisztikusak egy része meg tudtommal könnyen gyűjt rajongótábort (azért is kötnek ki sokan művészetben, médiában), mert folyton a kirakatban léve sok lehetőséget adnak arra, hogy jó alaposan megismerhessük a szép oldaluk. De akik közel kerülnek hozzájuk, és rájönnek, hogy a ritkának eladott áru és az ígéretes jövőkép csak szokásos önbizalomhiányt takar, és nem társ, csak folyton kritizált szolga vagy bűnbak lehetnek mellettük, már menekülnének, ha még tehetik.
válasza:"Ezt azért mondom, mert voltam már én is sokszor direkt közvetlen. Ha te tényleg direkt közvetlen vagy a legtöbb nő kihátrál. Továbbá egy Molnár Krisztián hiába fejezné ki teljesen egybevágóan az érzelmeit, attól még elutasítaná mindenki."
Ha fizikailag undorodnak tőled, akkor valóban elutasítják majd a közeledésedet, de miért egy extrém példából indulsz ki és az alapján próbálsz általánosítani? Szerintem evidens, hogy pl. legyen normális testalkatod (nem csontsovány és nem súlyosan elhízott), ne legyél büdös, hordj az alkatodnak megfelelő, tiszta ruhákat és a testtartásod se Quasimodóra emlékeztessen.
"A nők egy magabiztos, határozott, erős, független férfit keresnek. Ha valaki félénkebb, melankolikusabb, visszahúzódóbb, szomorúbb ember az akármilyen hitelesen fejezi ki az érzelmeit nem fog kelleni a nőknek párkapcsolatra sosem."
Erre ellenpélda lehet bármelyik önpusztító művész (nem feltétlenül híresekre gondolok). Egy plázacica természetesen nem fog vonzódni hozzájuk, de sok elvontabb nő simán. Találd meg a célközönségedet.
Alea iacta est!
(sajnos nem volt időm írni, az utóbbi napokban sok minden volt, rengeteg személyes próbálkozás is. Ma estére is elvileg nagy buli lesz. Majd írok később)
#50
"Pl. Egy frusztrált férfi azt mondaná őszintén: Nagyon jót tenne az önbizalmamnak, ha valaki végre lefeküdne velem.
Vagy nagyon kanos vagyok, jó lenne, ha valaki dugna velem és pont te vagy itt."
De akkor ezek lennének a frusztrált férfi érzelmeinek ŐSZINTE megnyilvánulásai. Tehát akkor ezek szerint mégsem mindig vezet sikerre az őszinteség. A fenti eset ahogy említetted nem túl kellemes, hiába lenne őszinte. Ezek szerint csak bizonyos érzelmek őszinte kifejezése vezetne sikerhez.
A csajjal igazából sok mindenről volt szó. Egyszerűen csak hagytam, hogy a beszélgetés folyjon a medrében. De ezen már kár leragadni, mert végleg elhagyták az országot, arra meg nem sok esélye lesz, hogy én a közeljövőben majd az Alpok felé fogok járni. Késő bánat eb gondolat! Nem ragadhatunk le a múlton, a jelenre és a jövőre kell koncentrálni.
Meg eleve nem is egy "súlycsoportba" tartozunk ahogy elnéztem. Ő ugyanis szinte az egész világot bejárta és elve a világ másik felén egy turistaparadicsomban született és nőtt föl. Még az is kész csoda, hogy sikerült egy vacsorát elérnem. Mellesleg érdekes volt, hogy az egészet ő akarta volna fizetni, de természetesen ezt nem hagytam és azért az én részem kifizettem (bár mondjuk csóri magyarként tényleg jóval alatta voltam anyagilag).
#51
Ezzel van egy kis gond. Most csak érintőlegesen említem, de később illusztrálni fogom élő példákkal is.
Történetesen az a gondom, hogy képtelen vagyok mindenáron a két szép szeméért kitartani pont azért a nőért ha látom rajta, hogy őfelőle ennek az érzésnek a nyoma sincs meg. Márpedig eddigi életem során még egyetlen egy nő sem akart pont engem. Soha nem volt senki aki tényleg engem akart volna. Így pedig igencsak nehéz nekem is ilyen érzést feléjük nyújtani, ha semmilyen feedbacket nem kapok vissza.
Amikor azt látom, hogy pl egy nő a diszkóban gyakorlatilag bárkivel összeáll, és egyik pillanatról a másikra meg egyik pasitól a másikhoz, akkor miért ragaszkodjak pont őhozzá, amikor tudom, hogyha jön egy tőlem jobb, felsőbbrendű pasi, aki gondolkodás nélkül otthagy a nő és átmegy a másik pasihoz. Hogy ragaszkodjak olyanhoz, akiről tudom, hogyha talál tőlem jobbat, akkor egyből otthagy? Márpedig tőlem, mint fiatal 22 éves csóri magyarnál nem nehezebb jobbat találni.
De ettől függetlenül volt olyan, amikor tényleg XY-t akartam. Azonban akkor sem lett semmi. Olyan szekér után rohantam, amelyik nem vett föl, hiába ragaszkodtam ahhoz a valakihez.
#52
"Erre ellenpélda lehet bármelyik önpusztító művész (nem feltétlenül híresekre gondolok). Egy plázacica természetesen nem fog vonzódni hozzájuk, de sok elvontabb nő simán. Találd meg a célközönségedet."
Mert itt vannak más rejtett dolgok is, amit csak kevesen látnak át. Nos, ha valóban kivesszük a híres művészeket, akkor itt számításba jön egy másik dolog is. Először is messze nem minden nő vonzódik a csóró hírnévtelen művészekhez. Másodszor pedig, és ez a legfontosabb, nem számít mihez ért egy férfi, de ha valamihez nagyon-nagyon ért és nagy szenvedéllyel csinálja, akkor az a nők szemében vonzó. Ez pedig onnan ered, hogy a tudatalatt benne van a nőkbe, hogy mivel ez a férfi ehhez a valamihez tényleg nagyon ért, ezért komoly esély van arra, hogy a jövőben majd meggazdagodjon és híressé váljon majd emiatt. Emiatt vonzó mondjuk egy mesteri költő vagy hegedűművész, aki ugyan most nem híres, de ott motoszkál bennük tudatalatt (mondom ezt sosem fogják elismerni) a gondolat, hogy talán majd a jövőben valóban jó eséllyel híres lehet. De nem feltétlenül kell ez művészet legyen, lehet ez mondjuk szenvedéllyel űzött C++ programozás vagy netes játék is (amikben manapság már komoly pénzek vannak ám). De nekem az a problémám, hogy tulajdonképpen semmiben sem vagyok kiemelkedő tehetség, de a zenétől, a legkülönbözőbb sportoktól kezdve egy csomó tudományágon át a nyelvekig tényleg eszméletlen sok mindenbe fektettem be energiákat és igyekeztem elérni sikert. De az élet valahogy úgy hozta, hogy semmiben sem értem el soha sikert, hiába küzdöttem mindig kőkeményen. Ráadásul egy csomószor olyan dolgokkal is foglalkoztam, amikről a nők döntő fogalmának mégcsak a jelentéséről sincs fogalma (meg úgy alapvetően az emberek nagy részének sincs fogalma róla).
Meg nehéz úgy magabiztosan céltudatoskodni, hogy én amióta élek mindig megkérdőjelezem a dolgokat és a fekete-fehér "így van és kész" mentalitás mögött mindig magyarázatok után kutatok. Ez az amit a nők gyűlölnek. A bizonytalanságot. Nekik olyan férfi kell, aki megmondja hogyan tartsák magukat, egy bizonytalan minden értéket és az egész világot megkérdőjelező filozofikus férfinél taszítóbb lény nem létezik számukra.
Márpedig nekem ilyen a valódi természetem. Ha nem ilyen vagyok, akkor nem az őszinte énemet mutatom. Emlékszem általánosban és középiskolában olyanokat tudtam kérdezni napi szinten, hogy még a tanáraim sem tudták rá a válaszokat. Egy csomó tanárom is nézett anno, hogy hogyan jutnak valakinek egyáltalán ilyen kérdések eszébe a témával kapcsolatban?
Kinek kell ilyen férfi? Senkinek.
Egy nők számára vonzó férfi, nem kérdőjelez meg semmit, nem tesz fel kérdéseket, mint pl én. Hanem kijelenti, hogy ez így van és kész. Nem számít, hogy igaz-e vagy sem. De ha magabiztosan kijelent valamit függetlenül, hogy az mekkora baromság-e a nőknek az vonzó lesz, mert nekik csak a lényeg, hogy azt magabiztosan jelentse ki a férfi.
Most pedig válaszolok az elmúlt napok tanulságaival kapcsolatban. Részben ezek ébresztettek rá az előbbi válaszomban leírtakra is.
Először is a dolog csütörtökön kezdődött. Kiderült, hogy egy nyugat-európai csaj napokon belül el fogja hagyni az országot és végleg haza fog menni (gondolom most sem kell írnom, hogy ez sem Magyarországon történt, teljesen idegen nyelvű országban, igazából ezt a gyk-t leszámítva máshol nem is nagyon használom a magyar nyelvet).
A csajjal korábban, kb egy hónapja igyekeztem összeszűrni a levet, de nem lett semmi. Most pedig úgy voltam vele, hogy itt az idő, most vagy soha!
Úgy voltam vele mindent meg kell tennem. És tényleg most CSAK RÁ fogok fókuszálni. Ezt is tettem. Igyekeztem vele tölteni az időt, és próbáltam úgy intézni dolgokat, hogy ott legyek azokon a bulikon, amiken ő is.
Csütörtök délután egy arab barátom szólt, hogy éjfélkor lenne-e kedvem vele elmenni vízipipázni. Amire igent mondtam. Az arab férfiak mellesleg könnyebben ki tudják fejezni az érzelmeiket, ezért van, hogy a habibiző arab szeretők is ha Európába jönnek, akkor elolvadnak tőlük az európai nők.
Este kilenckor bevágtam jó sok keleti kaját. Majd amikor kb fél egyre odaértünk és elkezdtünk sísázni én egy kávét rendeltem mellé. Azonban valami olyan dolog történt ekkor amire a legkevésbé sem vártam. Megváltozott tudatállapotom.
Több tényező együttes hatására egy másik állapotba kerültem. Ugyanis pont ekkora dolgozta fel a szervezetem a kaját, vagyis hipoglikémia lépett fel és a vércukrom lezuhant, az erős kávé (cukormentes) tovább csökkentette a cukrom és növelte a vérnyomásom, a sísán is annyi szén volt ami kb háromszorosa a normál adagnak és én is jó mélyen letüdőztem, plusz a tévében a Mátrix film ment és pont a vége, a legizgalmasabb rész ment. Ekkor éreztem, hogy valami nem stimmel velem, pont ekkor volt, amikor vártam, hogy mit fog írni a csaj, hogy végül el fogok-e vele menni vagy sem. Ez a magas szintű izgalom és ez a csomó dolog együttes hatására egyszer csak azt vettem észre, hogy csak úgy ömlik rólam a verejték, huzatos kb 15 fok volt a kávézóban, mindenki nagykabátban volt, de én pólóban voltam, de még így is tiszta víz voltam és éreztem, hogy csorog rólam a verejték, ekkor fekete-fehérbe kezdtem látni a dolgokat és hirtelen csak szédülni kezdtem és éreztem, hogy egy teljesen másmilyen létezési síkba kerültem. Ekkor írt a csaj. Mivel nem voltam teljesen ura magamnak, az elmémnek ezért valószínűleg valami olyat írtam, amit talán normál állapotban nem írtam volna. A tudatos agyam nem tudta kontrollálni az érzelmi-limbikus agyamat. Ilyen állapotban írtam vissza a csajnak. Ezután kimentem a vécére, ott hagytam egy hatalmas csomagot. Majd éreztem, hogy kezdek visszatérni normál állapotban. Amikor ismét felnéztem a telefonra, láttam, hogy a csaj végül is elhívott a bulira.
Péntek este elmentem. De majdnem nem értem oda, még szerencse, hogy egy 190 centis kopasz négerrel összefogtunk és találtunk taxit nagy nehezen.
A buliban igencsak sokan voltak, mindenféle nációkból és nemzetségekből. A csajnak kerestem a társaságát és igyekeztem kezdeményezni nála.
De a gond az volt, hogy kb 10-15-en voltunk és ekkora társaságban állandóan forgás-cserélődés van. Az emberek jönnek mennek. Nincsen egyfajta meghittség és intimitás, hogy akkor most vagyunk ketten és kifejezzük egymásnak az érzelmeinket. Az előző eset legalább ennyivel jobb volt (és ebben is hátrányban vagyok, mert kb soha nem akar egy nő sem eljönni velem randira, ahol csak kettesben lennék vele, eddig kb minden nő elutasította a kérésemet randira, így ennyiben sincs esélyem). De itt ekkora társaságban nem volt ilyen, hiába próbáltam kezdeményezni, de a kaotikus állapotokban az emberek sürgés-forgásában, amikorra már észbe kaptam, akkorra már azt láttam, hogy a csaj egy pasival nagyban csókolózik és vagy egy percig egészen komoly nyelves csókban érintkeznek össze ajkaik. Mohón fajták egymást. Semmit sem tehettem. Semmit sem tehettem.
Látod #51-es erről beszélek. Itt "az erősebb kutya b4szık" elv működik, szó sincs olyanról, hogy "na akkor most csak téged akarlak és jujj de értékelni fogja". Persze közben beszélgettem másokkal is, hogyha itt vagyok legalább megismerkedek új emberekkel. Szereztem is új barátokat és megismertem egyaránt új nőkkel és férfiakkal is. De amiért jöttem, az nem jött össze.
Amikor hazamentem és álomra hajtottam a fejemet, akkor igencsak érdekeseket álmodtam. Ugyanis nagyon sokszor meg szoktam álmodta a csajozással kapcsolatos dolgokat, hogy miket rontottam el és, hogy tulajdonképpen miket és éreztek a nők valójában. Ez most sem történt másképpen.
Szombatra virradóan a következőket láttam álmomban:
Nagyapám fészerében kér arabbal dobókockákat vetettünk. Egy szír tányéron dobtam három kockát. De ezek nem akármilyen kockák voltak. Ezek többek voltak annál. Ezek emberi sorsok fölött döntöttek. Azt vártam, hogy mindhárom ugyanazt dobja majd ki. Azonban ekkor a kozmosz instabilizálódott és én irányítottam a tudatommal a téridő-kontinuumát, de a számok valahogy mégis maguktól alakultak és noha lehetőségem lett volna rá, hogy irányítsam őket, de mégsem sikerült. Hármast akartam, de a számok csak két ötösre és egy egyesre estek.
(Innen eredt mellesleg az Alea iacta est, erre utaltam).
Ezután egy rágcsálószerű lény ólálkodott, gereblyék közül egy piszkavasat használtam fegyvernek. A patkány felugrott a tetőre és elmenekült. Majd egy lepke akart a fülembe szállni, amit elkaptam.
A Krúdy-féle álmoskönyv a következőket írta: Dobókocka: Sorson való merengés. Tányér: nyíltság. Három dobókocka: jó szerető. Hármas: szex. Ötös: befejezetlen munka. Egyes: magány. Patkány: önvád. Tető: befejezett dolog. Gereblye: Megbántok valakit, Piszkavas: igazságtalanság, Lepkét elkapni: váratlan fordulat miatt megkomolyodok.
Szombaton még elvileg lett volna este buli. De arra már nem hívtak meg. És itt a történetnek vége is lett. Ez a hajó is elúszott.
De mint mondani szoktam, késő bánat eb gondolat...
De ez nem különösebb eset.
Nagyjából minden héten ezekhez hasonló Hemingway-i küzdelmenek folytatok azért, hogy megváltoztassam az incelségemet. Én igenis küzdök az ellen, hogy ne maradjak egy lúzer senki.
Tavaly tavasszal alkottam meg azt az elvet, hogy "egy próbálkozás nélküli nap elpazarolt nap". Azóta is igyekszem egy napot sem elpazarolni (ami persze nem mindig sikerül, de igyekszem egy napot sem elpazarolni).
Amiket fentebb írtam, csak az elmúlt napok eseményei. Semmivel sem volt különösebb mint máskor. Nálam az ilyen próbálkozások, mindennapok részeit képezik már nagyon hosszú ideje... Ez csak egy sor volt életem kötetéből...
válasza:Az a baj, hogy neked a gondolkodási mintáid, a személyiséged olyan, ami arra programozva, hogy ne legyen csajod.
Pl. Kifejezetten sokat beszéltem arról, hogy a csajozás nem siker és utána ugyanez a szóhasználatod.
,,Tehát akkor ezek szerint mégsem mindig vezet sikerre az őszinteség."
Amíg számodra sikernek számít a csajozás, addig szorongani fogsz miatta. Pedig ez normális folyamat. Kb. annyira normális, mint hogy van otthon vezetékes víz. Nem dicsőséges és nem említésre méltó esemény lefeküdni egy nővel. Hanem szimplán jó érzés.
Vannak emberek akik bármilyen problémára találnak megoldást. Te pedig bármilyen megoldásra találsz problémát. Itt nem is a gondolatmenetek helyessége a lényeg, hanem maga a gondolkodási mód. Te nem javítani akarsz a helyzeten, hanem igazolni magadat.
Az őszinteségnek nem feltétlenül az a lényege, hogy dugj. Hanem, hogy elérd, hogy olyan személyiséged legyen, aki nem frusztrált. Bármivel szembe tudj nézni. Elfogadni magadat és a múltadat.
Én pl. nemrég mondtam egy csajnak, hogy ijesztően tökéletesnek találom őt. Hogy ez már félelmetes számomra. És azt mondta erre, hogy fél, hogy csalódni fogok, mert ezzel nagyon magasra tettem őt és mi van ha nem felel meg ennek. Pedig tényleg hibátlan szépség. Pedig itt gyengeséget mutattam. De elfogadtam, hogy ezt érzem. Nem kínos dolgokat érezni. De ha az ember szégyenteljesen viselkedik az érzései miatt, az már más kérdés. Az kínos.
De annyi kiegészítést írok a frusztrált férfi őszinte érzéseihez, hogy pl. ez az őszinte érzés: ,,Nagyon kanos vagyok, jó lenne, ha valaki dugna velem és pont te vagy itt." nem pusztán érzés, hanem döntés is. Úgy dönt a férfi, hogy nem figyel a nőre. Én ezt el tudnám mondani úgy, hogy ne legyen kellemetlen. pl. frusztrált vagyok az utóbbi időben és már nem is azért vágyom a nők társaságára, hogy élvezzem azt, hanem azért, mert annyira alacsony lett az önbizalmam, hogy csak fontosnak akarom érezni magam. De a te személyiséged önmagáért érdekel. Ha azt érzed, hogy mégis hülyén viselkedem, az azért van, amit előbb elmondtam. stb. Bármilyen érzést el lehet helyezni egy olyan kontextusban, ahol kimondható. De az ember igenis legyen őszinte. Mert ami nem őszinte az unalmas.
#57
Nem vagyok különösebben szorongós típus. Amikor nemzetközi problémákba kerültem akkor is megőriztem a hidegvérem. Olyan is volt, amikor csempészcigivel volt tele a táskám és mutogattam a helyi cigányoknak közvetlenül a rendőrök mellett. Már maguk a seftelős cigányok kezdtek el idegeskedni és hadonászni miközben én végig nyugodt voltam.
Néha szoktam azt érezni, hogy nők közelében is patologikusan nyugodt vagyok.
„Pedig ez normális folyamat. Kb. annyira normális, mint hogy van otthon vezetékes víz.”
Nagyon jó példát mondtál! :)
Nekem is kb valami ilyen jutott volna eszembe. Azon egyszerű oknál fogva mert az, hogy van otthon vezetékes víz egyáltalán nem normális folyamat. Például világszerte százmillióknak nincs normális vezetékes vize otthon. Például per pillanat nekem sincs melegvizem már hónapok óta, így pl hidegvízben kell zuhanyozzak vagy mosogassak. Így a vezetékes vizes hasonlat jó példa, mert az is olyan, hogy egyeseknek teljesen normális másoknak pedig elképzelhetetlen.
Így azok, akik pl egy nigeri nyomortelepen élnek sosem fognak tudni "normális folyamat"-ként tekinteni arra, hogy legyen otthon vezetékes víz. Képzeld el, hogy én a társkeresés terén egy nigeri nyomortelepi hajléktalan vagyok míg pl te vagy a többi férfi pedig mondjuk svájci bankár. Így én akármennyire is próbálom képtelen leszek "normális folyamat"ként tekinteni azokra a dolgokra, amik soha életemben nem adatottak meg nekem, míg sok másoknak pusztán alanyi jogon jártak.
Egy trabantos közmunkásnak hiába magyarázza a Bugattis tőzsdemilliárdos, hogy Bugattit vezetni "teljesen normális hétköznapi dolog" szerinted képes lesz valaha így hozzáállni a dologhoz, ha ő egész életében csak egy Trabantot vezetett?
válasza:"Meg nehéz úgy magabiztosan céltudatoskodni, hogy én amióta élek mindig megkérdőjelezem a dolgokat és a fekete-fehér "így van és kész" mentalitás mögött mindig magyarázatok után kutatok. Ez az amit a nők gyűlölnek. A bizonytalanságot. Nekik olyan férfi kell, aki megmondja hogyan tartsák magukat, egy bizonytalan minden értéket és az egész világot megkérdőjelező filozofikus férfinél taszítóbb lény nem létezik számukra.
Márpedig nekem ilyen a valódi természetem. Ha nem ilyen vagyok, akkor nem az őszinte énemet mutatom. Emlékszem általánosban és középiskolában olyanokat tudtam kérdezni napi szinten, hogy még a tanáraim sem tudták rá a válaszokat. Egy csomó tanárom is nézett anno, hogy hogyan jutnak valakinek egyáltalán ilyen kérdések eszébe a témával kapcsolatban?
Kinek kell ilyen férfi? Senkinek."
Azért mert fejlődnöd kell ebben és ezt nem tudod kikerülni. Az őszinteség nem azt jelenti, hogy a tükör előtt beszélsz magadhoz, hanem hogy mások minél inkább azt lássák belőled aki vagy. De itt jön a lényeg! Ehhez nem sértheted meg őket, vagy az elveiket. Mert ha megsérted, nem fog átmenni a mondanivaló. Folyamatosan figyelned kell magadra hogy mit érzel, mert azt szeretnéd elmondani, ÉS rá is figyelned kell, hogy képes legyen befogadni. És ha olyat mondasz ami neki leblokkolja a befogadó képességét, akkor hiába vagy "őszinte", az nem őszinteség, hanem felesleges időpocsékolás, mert a falhoz beszélsz, egy befogott fülhöz. Szóval nem sértheted meg, miközben őszinte akarsz lenni, mert ketten vagytok ott, te aki mondja és ő, a befogadó, mindkettőtöknek működnie kell, mert különben semmi sem őszinte. Úgyhogy ennyi, ki kell találnod olyan mondatokat és szavakat ami mindkettőtöknek jó.
És ha filozofikusan akarsz rákérdezni valamire, akkor sem csak te vagy ott, hanem a többiek is, és előbb meg kell nézni/ráérezni hogy amit kérdezni akarsz az nekik ad e valami pluszt, akár információban akár érzésben (pl a stabilitás érzését lerombolja e amit te is észrevettél hogy sokan szeretnek), mert nem magadhoz beszélsz a tükörben, és nem is a google keresőt használod, hanem kommunikálsz, tehát egy másik soktényezős emberi lényt kell figyelembe venned. Addig a filozofikus kérdéseidet leírhatod, és majd ha meglesz a célközönség nekik elmondod, de csak úgy random embereknek ne mondj olyat ami nekik nem ad pluszt, mert akkor egyoldalú a dolog. Különben ez néha nem is stabilitás hanem lustaság, az embereknek nincs kedvük folyamatosan mindent újra tanulni, kellenek ismert és rutinból csinált dolgok.
Hát én igyekszem mindig figyelni a másikra is. De valahogy csak nem jön össze semmi... Talán majd egy másik életben...
Egyébként még valamire visszatérnék:
„Nem valami csúcspont ez, hanem csak a dolgok hétköznapi velejárója. (a szexre vonatkozólag)”
Ezt azért képtelenség így felfogni, mert szerintem nincs az a nő, aki ehhez így áll hozzá. Egy nő mindig meg fogja válogatni kivel fog szexelni, a nőknél elképzelhetetlen az mint a férfiaknál, hogy csak úgy minél több emberrel szexeljenek.
Mondok egy egyszerű mondatot, ami jól érzékelteti a dolgot: „A nők akkor szexelnek ha szeretve érzik magukat. A férfiak akkor érzik szeretve magukat ha szexelnek velük.”
Ebből kifolyólag itt gyökeres eltérések vannak, amik feloldhatatlanok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!