Tényleg félre értik a férfiak az egyetemen, ha bejelölöm őket vagy kedves vagyok?

Nem tudom mit kellene tennem. 24 éves nő vagyok, végzős egyetemista.

Csinosnak tartom magam. Nem vagyok szép annyira, de csinosan járok, sminkelek, ápolt vagyok, próbálom kompenzálni. És ami igaz, hogy KÖZVETLEN az emberekkel. Próbálok mindenki felé nyitni barátkozás terén.

Viszont az egyetemen félre érti ezt a férfiak. Mondok példákat:

-múltkor a büfében egy srác mellett volt hely, így leültem oda. Leejtettem valamit, mire felvette, és szóba elegyedtünk. Külsőre nem jött be nekem, de annyira VICCES volt, hogy az alatt a 10 perc alatt rengeteget nevettem rajta, így bejelöltem facebookon. Ő ezt annak értelmezte, hogy akarok tőle valamit, és amikor kikosaraztam, elhordott. Holott nekem csak szimpatikus volt a személyisége.

A másik: van egy csoporttársam, fiú persze, aki bejelölt engem facebookon. Aztán élőben segítséget kértem tőle, mert nem tudtam valamit megcsinálni ő meg igen, és azóta folyton írogat de olyan dolgokat, én pedig amikor megmondtam, hogy barátkozni akarok, kiakadt.

Egyrészt egy hét ismertség után nem akarok senkivel összejönni, másrészt pedig ezek nagyon értékes emberek, csak nem érzem velük a kémiát(van, amelyik helyes, tehát nem azért utasítom el őket, mielőtt általánosítanátok, mert csúnyák), de attólmég a személyiségük magával ragad, és viccesek.

Tényleg nem szabad így viselkednem? Ez tényleg hitegetés? Most szálltam magamba, hogy ők teljesen félreértik a közvetlenségem. De akkor hogy kellene viselkednem?

Alapból én ilyen közvetlen vagyok, simán odamegyek idegenekhez, fiúkat-lányokat megdicsérek, ha jó a ruhájuk, stb, sokszor a legjobb barátnőm is mondja, hogy nagyon közvetlen vagyok. De akkor ne beszélgessek fiúkkal, csak azzal, aki bejön?