Tényleg ennyire undorító a ők szemében ha egy férfi nem tud főzni? Tehát segít nektek, ketten együtt tudtok vele főzni, de egyedül nem nagyon megy neki. Engem kiröhögtek ezért, manapság csak a férfi főz és ha egy férfi nem konyhatündér, kidobják.

Az, hogy néhány egyszerűbb ételt el tudj készíteni alapnak kéne lennie.

Ha barátnőd mondjuk elutazik egy hétre te éhen halsz?

Én ezt nem nemhez kötöm. Akinél kettőnél több IQ-ja van és írástudó, az tud főzni. Nincs olyan, hogy "nem megy neki". Én sem fakanállal a kezemben születtem, nekem is megvoltak a magam csalódásai a konyhában, de amikor az ember egyedül él, akkor rá van kényszerítve, hogy igenis kísérletezzen tovább, gyakoroljon, és lám, ma már mondhatni konyhatündér vagyok, pedig csak egyetem vége felé/diplomaosztó után kezdtem el igazán foglalkozni a témával, szóval nem arról van szó, hogy már kicsiként ott sertepertéltem a konyhában (mert amúgy nem, anyám mindig kiküldött, csak zavartam volna a "segítségemmel"). Szerintem felnőtt embernél, függetlenül a nemétől, igenis elvárható, hogy tudjon pár egyszerűbb kaját megfőzni- mert most mégis, egy tészta megfőzésében mi olyan borzasztó bonyolult? Ráöntesz egy üveg pesztót és egy marék reszelt sajtot, és elmondhatod, hogy gourmet olasz vacsorát főztél, 10 perc alatt. Nem igaz, hogy ez nem megy. Vagy egy rántotta, főtt tojás. Senki sem a Michelin csillagos színvonalat várja el a másiktól, csak a létező legalapabb dolgokat, amikhez sem különösebb szakértelem, sem kifejezetten nagy precizitás nem szükséges. Azokat pedig nem atomfizika megérteni és megvalósítani.

Amúgy erősen kétlem, hogy valóban ez lett volna az oka a megcsalásnak és végül a szakításnak. Lehet, hogy közrejátszott, de biztos nem ez volt a fő oka.

Beírni abba qrva keresőbe, hogy xy recept video, akkora dolog, hogy csak egy fogyatékos nem képes rá vagy nem mer legalább egyszer kísérletezni segítség nélkül :D

Mi sem úgy születtünk, hogy tudtunk főzni. Anyánk a kezünkbe adta a kanalat, ott volt a szakácskönyv, aztán uccu neki, csináld, majd ha nem jó, segítek, ha elcseszed, megeszi a kutya vagy kidobjuk... Aztán majd jövő hétvégén újra megpróbáljuk.

Aki beszarik egy ilyen kus kihívástól, az nem tudom, mit vár.

Nem értem ők miért pampogtak, amikor még annyit se csináltak, mint te. Örülj inkább, hogy már nem vagy velük

Én nő vagyok, anyukám mindig elvette a motivációmat valahányszor tiniként próbáltam főzni vagy sütni (ez nem jó, azt nem úgy kell keverni, inkább megcsinálom én) úgyhogy csak akkor tanultam meg főzni, amikor elköltöztem. A barátommal költöztünk össze akkor, és ő is ilyen helyzetben volt, mint én. Nagyságrendileg én főzök többet, viszont mindig kuktáskodik, amit én imádok, hamarabb kész vagyunk így.

"Ha egy szem krumplit megpucolni hosszú percekig tartó szánalmas kínlódás, amit rossz nézni, ha ehhez hasonlóan minden más is csak szerencsétlenkedés"

És azt hiszed, hogy a nőknek a génjeikben van, hogy hogyan kell mesteri módon, pillanatok alatt megpucolni egy krumplit? Hát nem, először mindenki kínlódik az új dolgokkal, van, aki jobban és van, aki kevésbé. Nem az a megoldás, hogy akkor leteszed a lantot és elkönyveled, hogy "hát én ezt nem tudom megcsinálni, rossz a kézügyességem", hanem az, hogy kínlódsz vele, de megcsinálod, aztán jövő héten is kínlódsz vele, meg utána is. Hidd el, egy idő után menni fog. Ha viszont valakinek tényleg akkora szenvedés egy krumplipucolás (pláne egy hámozóval, még csak késhez sem kell nyúlnia), hogy képtelen megcsinálni, annak ajánlom, hogy keressen fel egy neurológust, mert valószínűleg idegrendszeri károsodása van és a krumplipucolásra való képtelenség a legkisebb problémája.