Hogy nézhetnek ki azok a férfiak akik itt panaszkodnak, hogy nem jut nekik nő, mert rondák?

Tudok normálisan beszélgetni egyébként, tök jól elbeszélgettem egyszer-egyszer egy lánnyal, de barátságnál többet sosem tudnának elképzelni velem. Tény, unalmas az életem. Hiszen nem nagyon csinálok semmi érdemlegeset, de ha nem is vonz, mit kezdjek vele. Nem voltam végig egy rinya gép, de mikor már végig jött, hogy nem, nem, sajnálom, de nem tetszel, sajnálom de nem vagy az esetem, és folyton csak ez jött, nagyon hisztis lettem, ezt elismerem.

Volt, hogy azzal fordult hozzám a csaj, hogy ezt komolyan gondoltad te ocsmányság? A képes 57%-os vagyok.

Nem minden ember egyforma, és nem minden ember kezeli a beszólásokat egyformán. Saját hibám persze, de mindig magamra vettem az ilyesmit. És a csalódás, akár hiszitek, akár nem, rombolja az emberi mentalitást. Az enyémet eléggé lerombolta.

Ez nagyjából ugyan az, mint az a helyzet, ha egy ember túl sokat tölt depressziós embertársával, őt is lehúzza egy idő után lelkileg. Így az ember életkedve is kb ugyan így megy el az ismerkedéstől, ha semmilyen formában nem kap pozitív vissza jelzést. Szintén előző voltam.

3#Nem akarok neked rosszat és nem rosszból mondom,kezdj el kicsit sportolni,futás,test edzés Stb..

Hajrá.

Nekem is el kell kezdeni, nem leszek Arnold Schwarzenegger de legalább lesz rajta egy kis izom.

Hajrá és kitartás.

Elég durva gerincferdülésem van. A testtartásom ezért sem a legjobb. Legutoljára kézbesítőként dolgoztam a Magyar Postánál és 20 kg-nál nem emelhettem többet. Legalább is ezt mondták.

Kiskoromtól kezdve ilyen vékony testalkatú voltam. Bevallom, rohadt válogatós vagyok ételek terén, és egyszerűen csomó hús, belsőségek vannak, amiket nem eszem meg. Egészen 28 éves koromig 65 kg-nál nem mentem fentebb súlyban. Viszont most már voltam 86 is. Most durván 80 kg körül vagyok.

Mivel eléggé a számítógép, a játékok azok amik érdekeltek, a sportok sohasem vonzottak. Így hogy senki rám nem nézett, még inkább nem volt rá motivációm. Próbáltam volna már elkezdeni, de nem tudtam rá venni magam végül. Vagy is elkezdtem, de hamar fel is adtam.

Mosolygás terén, meg nem vagyok mosolygós. Minden nap egy kínszenvedés volt. És amúgy is, nekem nem olyan a fogsorom ami illene egymáshoz. A felső kintebb van, az alsó bentebb. Nem hordtam fogszabályzót soha, de ahogy mondom, nem is lenne jó, mert nem passzolnak egymáshoz és full réses lenne az egész. Szokott jó kedvem lenni, de a vigyorgás nem az én műfajom, max mosolygok, még ha bugyután is.

Meg így hogy eddig semmi nem jött össze, megint nincs motivációm. Az egészségem romlott, csomó bajom van. Az életet egyedül leélni meg nem akarom. Viszont köszönöm a kedves szavakat, de kicsit bánt, hogy aki azokat írta, se jönne velem össze soha. Még ha változnék sem. :(