Bajban vannak a nők társkeresés terén mert állítólag a fiatal felnőttek fele mamahotelban él?

Nem vagyunk bajban, köszönjük. :) Nekem a szüleim vettek lakást, egyedül nem ment volna ez a saját otthon téma huszonévesen nekem sem. A párom segített kiválasztani, berendezni, annak ellenére, hogy a tulajdoni lap alapján az én nevemen van, nagyon sokat tett azért, hogy ez a lakás egy otthon legyen, amit azóta is rendben tartunk és nem kell könyörögni neki semmiért, mert előtte(m) már megszokta, hogy hogyan kell vezetni egy háztartást és tisztán tartani egy otthont anélkül, hogy bárki kiszolgálná. Az anyját továbbra is kicsontoznám azért, mert egy kapzsi disznó, aki sem anyagilag, sem viselkedésre nem tett semmit a fia önállóságáért (pedig szabadidő és örökség alapján bőven megtehette volna), hogy rajta élősködjön, de szerencsére időben elköltözött otthonról így is. Most pedig gyűjtünk közös otthonra. Azért beláthatjuk, hogy nem egészséges az a szemlélet, hogy nincs a neveden semmi, nincs semmi kapaszkodód, aminek értéke van (és ez nem röghöz kötés, a lakást ki lehet adni, el lehet adni...), te meg ennek ellenére elvered az összes bevételed minden szirszarra, ahogy megszoktad. És ez a nagy probléma, ami miatt a mamahotel egy gusztustalan dolog.

Az a baj a mamahotellel, hogy vannak emberek, akik benne rohadnak 30+ éves korukig és élvezik, hogy nem kell sem az anyagiak, sem a lakás után teljesen felelősséget vállalni. Mert végülis ha valaki nem bírja elnézni, majd elmosogat, kitakarít, ha valaki megunja, hogy rendelt kajára megy a pénz, elkezd főzni magának és neked, nem kell aggódni a rezsi és egyebek miatt, mert abban is támogatnak, pátyolgatják a kis lelked, ha rossz napod van, egyszóval helló, gyerekszerep. Én is laktam otthon, tudom milyen, annak ellenére, hogy édesanyámék nagyon hamar rászoktattak az önállóságra és megtanítottak a főzéstől a csapszerelésen át a glettelésig... De látom magam körül azokat, akiket nem volt a szülőknek célja önálló életre nevelni/küldeni és botrányosak.

Jesszus itt is előjött a "legalább költözzön el", meg aki otthon lakik annak kinyalják a seggét.

Anyátok πcsáját. Nekem is ezért volt nehéz barátnőt találni, mert sokan ezt hitték meg sem akartak ismerni én meg direkt nem titkoltam. Aki ilyen felszínes az nem is kell!!!

Lehet találni normális nőt. Össze is jött.

Ő még tisztelt is azért, hogy egész addig a szüleimmel éltem, amíg össze nem költöztünk. Mert vette a fáradtságot megismerni, tudta, hogy azért élek velük, hogy addig is az albira kidobott pénz helyett támogatni tudjam őket. És azért mert apám rengeteget dolgozik, hogy legyen elég pénzük, szóval én munka után segítettem ki anyukámat, mert őt meg műtötték, szóval nem emelhet nehezet, nem tud hajulgatni, boltból sem tudja elhozni a csomagot egyedül, apámnak meg muszáj dolgoznia. Borzasztóan megnehezítettem a dolgokat nekik azzal, hogy már csak heti 2x járok át. De muszáj élnem az életem ezt ők is tudják, ezt sem várták volna el tölem, ez nekem magától értetődő volt. Sőt ha anyukámnak még rosszabb lesz az állapota, valamit ki is kell találnom, hogyan segítsek (bejáró ápoló stb).

Tisztel ezért a barátnőm.

De mit lát ebböl szerintetek egy felületes nő? Annyit, hogy mamahotel bla bla bla.

Aztán jön a duma, hogy "jó de a többség.."

Ismerek mást is aki otthon lakik, egy olyat sem ismerek aki azért, hogy kinyalják a seggét..

#14 ezzel egyetértek. Lehet találni normális nőt, úgy is. Sőt én idövel arra jöttem rá, hogy baromi jó szűrő. Mert aki meg sem akarta érteni, miért éltem szüleimmel (elég sokan), azok önmagukat szelektálták ki :D

Lehangoló volt az arány. De sikerült megtalálni azt a nőt, akit kerestem.

Igazad van, nem ez az akadály, de attol még sok ember elgondolkodhatna. Az is, aki ezt akadálynak érzi és az is, aki emiatt azonnal ítél.

Én úgy látom rengeteg a felületes ember. Férfiban és nőben is. Hál' istennek csak egy társat kell találnom és ő nagy nehezen meg is lett :)

Szülőként mindig is ellene voltam ennek a mamahoteles általánosításnak.

Az én fiam is itthon lakott amíg tanult, + amíg elhelyezkedett és lakásmegoldást találtunk. Szerencsések voltunk, tudtunk lakást venni.Mielőtt bárki megkövezne ezért a kettőért ("mamahotel"+lakás) mondom:minden fillért ezer éve félretettünk hogy ez sikerüljön. A gyerekem odatette magát a tanulásban, rengeteget segített itthon, és sosem kellett segítenem, a tanulmányi ösztöndíját sem dorbézolta el.

Mára önálló életet él a barátnőjével, aki szintén a szülőknél élt korábban, és egyikük sem elkényeztetett, önálló életre alkalmatlan, megoldják a problémáikat. mi pedig szülők segítjük amiben tudjuk Őket (nem anyagilag), ahogy Ők is bennünket.

Nem láttam volna értelmét korábban elköltözniük, esetleg hitelt felvenni vagy a suli mellett dolgozni. Ennek akkor volt itt az ideje amikor megtették ezt a lépést.

Nincsenek bajban,de jogos egy férfi 30 évesen lakjon külön nem lakótársakkal nem szülőkkel hanem külön.

Nekem 40 éves ismerősöm szobát bérel 2 diplomával, 2.randi átlagban nincsen,hozzáteszem jogosan.

Kinek van kedve más fingját szagolni meg nem tudja magát elengedni a lány,nem tudja belakni a lakàst se felszabadulni se egy egészségeset élvezni mert ott vannal lakótársak.

Érdekes sok 20-n éves is így látja külön laknak a lányok is már 23 évesen is.

Egy 40 éves férfi 2 diplomával meg szobát bérel konkrétan nincs magánélet.

Megértem a nőket én is,igazuk van.

Az a gond, hogy mindenkire azt mondjátok, hogy mamahoteles, aki nem lakik saját házban.

Pont azért HOTEL, mert nem kell otthon főzni, mosni, takarítani, reggel ágyba kapja a kakaót, és a szekrényben terem a vasalt ruha. Elvileg nem akar albérletre elszórni pènzt, gyakorlatilag egy fillért sem tett félre. Az ilyen ember alkalmatlan az önálló életre.

Nőben is van ilyen, nem is kevés. Első összeköltözés után kezd belerázódni a házimunkàba, főzésbe, mert otthon anyuci megcsinálta, neki egy szalmaszálat nem kellett keresztbe tennie. Volt is ilyen kérdés a héten, ahol ilyen a barátnő.

Megint más az, aki JELENLEG a szüleivel él, de TERVEZI, hogy külön költözik, és erre tudatosan készül. Egyrészt tesz rá félre, ha már otthon élni olcsóbb. Másrészt felnőtt életet él, és ellátja magát.

Külön helyzet, amikor a szülő él a gyerekénél, vagy a szülő nem tudja ellátni magát és segítségre szorul.

A mamahotel alatt eredetileg is csak azokat értették, akik kènyelemből, lustaságból élnek úgy, mint egy kamasz.