Nőknek mennyire esik rosszul ha egy adott férfi mondjuk 50-100 ezerrel kevesebbet keres mint ők? Volna ebből konfliktusuk, ha a pasit nem érdekelné? Most ne arra gondoljunk, hogy a nő 200, pasi meg minimálbéres.

Engem nőként egyáltalán nem zavar, pedig dupla annyit keresek, mint a párom. (És ő nem minimálbért keres.)

A pénz azért van, hogy boldoggá tegyen, nem azért, hogy rosszul érezzük magunkat miatta.

Én voltam ilyen helyzetben nőként. Engem a pénz része sosem érdekelt a dolognak - úgy vagyok vele, hogy amíg nem segílyből, fizikai közmunkából (Bp-ről beszélünk,és korban hozzám illő férfiakról) meg alkalmi munkákból él, és nem velem akarja kitartatni magát, letojom, mennyit keres. A dolgaimat mindig én finanszíroztam magamnak, amióta dolgozom, és nem mástól várom el. Van saját lakásom, oda simán beköltöztetem a páromat, ha kell (nem íratom rá a felét mondjuk).

Ha ez elkezd teljes motiválatlansággal társulni, az már jobban zavar. Akkor kezdett pl. az exemmel a kapcsolatom megromlani, amikor kezdett a kapcsolatunk minőségének a rovására menni a munkahelyi helyzete. Otthonról csinálható adminisztrációs munkát végzett, amivel úgy lehetett tűrhetően keresni, ha nagyon sok túlmunkát vállalt, ami mellett meg alig lehetett vele programokat szervezni és minőségi időt együtt tölteni. Én mondtam neki, hogy ez nekem nem fog menni, mert ez nekem már nem kapcsolat. Talált magának egy másik munkát, és már az első héten azon hisztizett konkrétan itthon, hogy miért hagyta ott azt a jóóóó kis előző munkát, mert ott a főnökei nem szóltak neki semmit, itt meg a helyszínen van a főnök és utasításokat ad. Akkor azért eléggé rosszul esett, hogy azt a munkát, ami mellett egy hónapra előre kellett tervezni a közös programokat és ami mellett kb. arra volt időnk, hogy néha dugjunk, az neki jó munka és ennek az elvesztését sajnálja. Amúgy később mindenben teljesen motiválatlan lett... talált egy sokkal jobban fizető és jobb munkabeosztású munkát, de sajnos amellett sem lett sokkal motiváltabb arra, hogy több minőségi időt töltsünk együtt, fenntartsuk a kapcsolatban a tüzet... de úgy minden téren az volt. Ez nem feltétlen jár kéz a kézben azzal, ha valaki keveset / kevesebbet keres, de sok esetben igen, ezeket kell kiszűrni.

#3 alkalmi munkákból többet keresek átlagban, mint itthon a 70-80%.. és ez fizikai munka részben.

Én lenézem azt az embert, aki nem becsüli meg a fizikai munkát. Nekem is diplomám van, mielőtt jön a ki illik kihez, meg a szintek, meg pontok..

Nem attol lesz egy ember jó vagy rossz, vagy okos vagy buta, hogy fizikai munkát végez-e.

Elég kevés nő áll hozzám így, hogy ne legyek fizikai munkás. Franc tudja lehet mégis a pénz számít.. mert nálam elég egyértelmű, hogy azzal nincs gond.

Ez erősen attól függ, hogy mekkora összegekről van szó. Ha mondjuk én keresek 500 ezret, ő meg 400-450 ezret, azzal semmi gond nincs. Ha mondjuk én keresek 200-at, ő meg 100-150-et, az kellemetlenebb...

Alapvetően egyébként (ezért majd biztos anyagias szemét leszek:D) előnyös, ha a felek nagyjából hasonló nagyságrendben keresnek. Ha túl nagy a különbség, akkor az egyik fél azért érzi magát szarul, mert le kell mondani olyan dolgokról, amiket szeret, a másik félnek meg az, hogy ő nem tudja kifizetni azokat a dolgokat, ami a párjának alap lenne.

150-es fizunál cink.

300-nál igazából nem érdekel. Szerintem 150 alatti fizuval az ember csak nyomorog és nélkülöz, ami ellen a saját érdekében tennie kellene. A 150 sem az álomhatár,de azért azt becsületes munkával el lehet érni