Hogyan bizonyit egy negyvenes nö, hogy egy férfi érdemesnek lássa arra, hogy összeköltözzön vele?

Nem úgy működik ez a dolog, hogy jajj egyedül maradtam kell egy pasi aki mellettem marad.

Legyen egy jó kisugárzásod.

Legyél boldog egyedül, találd ki azt, hogy mitől leszel az.

És ha jókedvű,mosolygós vagy azért mert örülsz akkor eljön a megfelelő férfi is.

Amíg ezen depizel, hogy nincs pasim, addig nem is lesz.

Ha a mostani állapotodban össze szednek egy pasit látná hogy könnyen használható vagy.

Én idősebb vagyok tőled, két kisgyerekkel,

Valogathatnek.

Negyvenes éveire az ember (jó esetben) megtanulja, hogy a kapcsolatokért bizony tenni kell hosszú távon, nem elég, hogy tetszünk egymásnak, aztán majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Általában ebben a korban az ember már túl van egy, vagy több kudarccal végződő hosszú kapcsolaton, amiből tanul. Tudatosabban keres társat (tudja, mit szeretne és mit NEM szeretne), és igen, azt is tudja, hogy a kapcsolatot hosszú távon ápolni, működtetni kell.

Ez szerintem ugyanúgy igaz a férfiakra és a nőkre is ebben a korban. Azt viszont, hogy nem lehet elsöprő érzelem, azt cáfolnám, saját példa alapján. És ez azt sem zárja ki, hogy a megfontolt szövetség MELLETT alakuljon ki elsöprő érzelem.

Nekem egyébként az a tapasztalatom, hogy a gyermeket nevelő (vagy részben nevelő) férfiak azok, akik szinte tudatosan keresik a szintén gyermekes nőket, mert velük vannak azonos élethelyzetben, ők tudják elfogadni, hogy a gyerek az első. De nem kizárólag... Persze, sok olyan férfi van, amilyenek a kérdésben szerepelnek, de senkinek nem tartanak pisztolyt a fejéhez, hogy közülük kell választani. Ki kell várni, amíg jön a megfelelő partner.

Egy gyerekes nő csak szexre kell.

Több elvált gyerekes (vagy gyerekét egyedül nevelő) férfitól hallottam, hogy nem kell nekik olyan, akinek már van gyereke. Inkább bevállalnak egy közösség egy gyermektelen nővel