A sikertelen, negatív gondolkodású emberek miért akarnak nőt?

Nyugi! Ma még szilikon szexbabák később szexrobotok. Utána a kutyának sem fogtok kelleni és ez a szekció is kihal max a csajok fognak itt picsogni, hogy nem jut nekik férfi, mert inkább dug egy mesterségest, mint egy hús vér nőt.

Mindig a férfi keresett jobban. Itt most nem csak arról beszélek, hogy mennyit keres, hanem mennyit képes adott hónapban félretenni. A férfi igények nem nagyok. Ez nem igénytelenség, mert ugyanúgy borotválkozik stb, csak egyszerűen jobban be tudja osztani a pénzét. Magamból indulok ki. Én is nagyra törő vagyok, de van egy pont ahonnan már nem lehet tovább jutni, max ha váltanék. Így 330 ezer forintot tudok félretenni úgy, hogy élek is mellette. Na mármost 250 ezer forint egy olcsó szilikon szexbaba. Ha a szilikon szexbaba és egy beképzelt aranyásó pozitív és negatív tulajdonságait kellene összehasonlítanom, akkor a szexbaba nyerne. :S Talán jövő hónapban veszek is egyet, mert nekem telik ilyenre is háhá!

Az eredeti kérdésre válaszolva: a szeretet és az ebből fakadó érzelmi biztonság elemi lelki szükséglet, s ha valaki már nem a szüleivel él, akkor természetes, hogy próbálja ezt valakitől megkapni, akivel lehetőleg együtt élhet. Enélkül a biztonságérzet nélkül a legtöbb embernek nehéz lelkileg kiegyensúlyozottnak maradni. Teljesen mindegy, hogy valaki sikeres vagy sikertelen, optimista vagy pesszimista, szép vagy ronda, a szeretet-igény, az érzelmi biztonság igénye mindenkiben ott munkál.

Egyébként pedig attól, hogy valaki éppen pesszimista vagy sikertelen, lehetett korábban nagyon pozitív élete is, s onnan a mélybe zuhanni igencsak durva tud lenni. Ha valakit mondjuk 40 évesen elhagy a felesége egy másik férfiért és elviszi a gyerekeit is tőle, gyakorlatilag minden megszűnik körülötte, akit szeretett és amiért érdemes volt élni, annak nem mindig sikerül kikászálódni még hosszú évek után sem a gödörből. Sajnos nem úgy van, hogy feliratkozik az illető egy társkeresőre és garantáltan talál egy szerető és hűséges társat fél éven belül. Nagyon sok múlik a szerencsén. S a társkeresés tartós kudarca, az elutasítások sorozata mindenki önbizalmát aláássa. Egy ilyen embernek azt mondani, hogy mi a fenének keres társat, szívtelenség. Arról nem is szólva, hogy a negatív életszemlélet egy szerető közegben átalakulhat, azaz van reális esély, hogy a dolgok jobb irányt vesznek. Ha ezeket az embereket hagyjuk, hogy savanyodjanak meg a saját levükben, s öregedjenek meg mélabúsan egy garzonlakásban, azzal ráadásul az egész társadalom terheit is növeljük, hiszen ha öregek lesznek és nem tudják magukat ellátni, a szociális ellátórendszerre szorulnak majd. Mindenkinek a társas lét az igénye és az érdeke is: az egyénnek és a társadalomnak is. A kiteljesedett, társas életre való esélyt senkitől nincs jogunk elvitatni.

#22

Ez egy nagyon szép megfogalmazás volt :)