25 évesen még mindig szűz vagyok, hogyan változtathatnék ezen?

"szűz vagyok, hogyan változtathatnék ezen?"

Közösülésnek hívják. Rejtélyes rituálé ez mikor a farkad meglátogat egy puncit. Fizetőssel elég gyorsan le lehet beszélni. 15 E -20 E kérdése az egész.

De ezt csak a világ legnagyobb elméi tudják :XD

Úgy hogy PSSZZZTTT.

nemtom, en meg sok boldog parkapcsolatot latok magam korul. a kezdemenyezes meg mindig a fiuk dolga nagyreszt, nem tudom, miert csodalkozol azon, hogy nem kopogott meg be hozzad almaid jonoje h szia jottem :D egy rendes kapcsolatban pedig mindket fel tesz a masikert. nem kell feltetlen tancra jarni, en lovagi kardvivasra jartam es nem en voltam ott az egyetlen lany, szoval eleg lenne valami hobbit talalnod, amit kozossegben vegzel es szeretsz, es maris egy fokkal tobb eselyed lenne, de ha nem jon ossze, akkor is legalabb jol szorakoztal.

kicsit megkeseredett es onsajnaltato vagy az az igazsag. ezen lehet valtoztatni, de tenni kell erte.

Nem tudom,hogy az én véleményem kinek tetszik,kinek nem, mindenesetre leírom: Szerintem nem a nőkkel és nem is a férfiakkal van a probléma (ezt felejtsük már el,hogy így kollektivizáljuk a nemeket,mintha mindenki egyforma lenne). A gond gyökerét mindig egyénenként kell vizsgálni, és általában a gyerekkorban keresendő. Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? Milyen az ő kapcsolatuk egymással? Vannak e testvéreid? B_sz_gattak az iskolában a tanárok? Kiközösítettek? Az a nagy helyzet, hogy amit az ember gyerekkorában megtapasztal, az rögzül és akaratlanul is felnőtt korában a hasonló helyzeteket keresi. Akivel nem foglalkoztak,nem szerették,kiközösítették, az brutális hátránnyal indul, mert olyan önbizalomhiánya lesz, amit szinte lehetetlen feloldani. Ezért nem a nők a hibásak, hanem azok az egyének(szülők,tanárok stb.), akik a gyerekkorodat elcseszték.

Ezen csak nagyon komoly önfejlesztéssel és tudatossággal tudsz segíteni. Én hasonló helyzetben voltam, az osztálytársaim közül csak néhánnyal volam jóban,a tanárok b_szt_ttak, a szüleim meg nagyon szigorúak voltak gyerekkoromban, nyári szünetben meg, amikor többet lehettem volna velük, mindig lepasszoltak valahova, meg mindig azt láttam,h ők mindent a pénzzel oldanak meg és folyton ezzel jöttek, h ők mindent megvesznek nekem, meg annyi különórára benyomnak, én meg milyen hálátlan vagyok. Lényegében azt tapasztaltam meg, h mindenki utál,lenéz,szarnak tart, a tanárok folyton azt mondták, h nem lesz belőlelm semmi, a szüleim rendszeresen megvertek és fenyegettek, mindenki azt éreztette velem, h én semmit se érek és csak a baj van velem. Aztán kikerültem az egyetemre, ami már sokkal jobb volt, de nagyon nehéz volt szocializálódni, túl hamar beleszerettem egy lányba az évfolyamon,aki nem viszonozta, aztán pár évvel később egy másikba. Közben egyre több lány volt, akik meg velem akartak összejönni (mert külsőre amúgy jól nézek ki), de azok engem sosem érdekeltek, mert valahogy megszoktam,h engem nem lehet szeretni ezért automatikusan ez rögzült és mindig olyan lányok érdekeltek, akik ridegek,elutasítóak voltak velem, mert számomra gyerekkorból ez volt az 'ismerős' helyzet, ezt szoktam meg, így tudat alatt az ilyen szitukat kerestem. Akik meg hozzám fordultak szeretettel,azokkal nem tudtam mit kezdeni,mert nem volt ismerős a helyzet. A 3dik viszonzatlan szerelem után már elgondolkoztam, h valami nem stimmel, h én mindig olyan lányokba esek bele, akik barom flegmák, közben meg egy csomóan összejönnének velem, akik nem tudnak érdekelni. Elkezdtem tudatosan utánanézni,h mi lehet ennek az oka és rájöttem, h a gyerekkorom lehet az oka. Úgy döntöttem, h megpróbálok ezen változtatni és rengeteget fejlesztettem magamon, olyan dolgokba vágtam,amibe korábban nem mertem, megnőtt az önbizalmam és egyre több nőt vonzottam be, persze továbbra sem az ilyenekbe szerettem bele, de legalább elvesztettem a szüzességem egy olyan lánnyal,akivel amúgy mind a mai napig barátok vagyunk, nem volt egy nagy élmény, de benne megbíztam és tudtam, h ő sem akar komolyat így nem fogom kihasználni, hanem csak simán jól érezzük magunkat és kész. Ezután méginkább megnőtt az önbizalmam, azóta több lánnyal is sikerült ilyen barátság extrákkal kapcsolatot kialakítani(teljesen érzelemmentesen nem is tudnék szexelni). Szóval egy egészen minőségi életet sikerült kialakítani,több mély barátságom is lett, meg haverból is egyre több, a szüleimmel is rendeződött a kapcsolatom, most már egész jóban vagyok velük. Egyedül a szerelemben nincs továbbra se szerencsém, ott még mindig fenáll,h csak viszonzatlan alakul ki, valószínűleg mély nyomot hagyott bennem, h gyerekkoromban nem megfelelően voltam szeretve és emiatt még mindig olyan emberekhez vonzódom,akikhez reménytelen. Most már így utólag tudom, h a szüleim is csak jót akartak nekem, de elég szarul fejezték ki és pont az ellenkező hatást érték el. De rengeteg önfejlesztő munkával ezt is ki lehet küszöbölni. Még van mit fejleszteni magamon, de jó az irány. Ha nekem sikerült a mélyből így feltörni, akkor neked is sikerülhet. Fontos az, h a múlt sérelmei miatt ne a jelen ismerőseiden vezesd le a feszkót. Fogadd el,h elcseszett gyerekkorod volt és tudatosítsd, h az már a múlt ,akiket most ismersz meg, azoknak add meg a bizalmat és pozitívan állj hozzájuk és akkor talán egy sikeres és boldog életed lehet.

Most barátnőt akarsz, vagy dugni?

Ha csak utóbbi, akkor rosszlányok. Vannak nagyon szép lányok is, kedvesek. Kezelésbe vesznek szépen, barátnő feeling 🙂