2 gyerekes elvált nőként már tényleg el kell fogadjak bárkit, aki udvarol, akkor is, ha külsőre taszít? Csak mert szóba áll velem valaki?

50-es, mióta gyerekeim vannak sokkal jobban megválogatom, hogy kit engedek saját magam közelébe és ezáltal a gyerekeim közelébe. Ugyanis értük is felelősséggel tartozom, hogy nem egy agresszív vagy netán pszichopata vagy ingyenélő senkiházival jövök össze, akire nem nézhetnek se ők, se én se fel.

58-as: Szerintem az igényeim nincsenek elszállva azzal, hogy minimum annyit keressen, mint én a gyerektartások nélkül (315 a nettóm). Mivel én alacsony vagyok, nekem elég ha 165 és 180 centi között van valahol, mert nem a magasakat preferálom 160 centisként. Diploma nem feltétel, mert nekem van, de azért mondjuk egy érettségit szakmával tudjon "felmutatni". Bár igazából a lényeg, hogy tudjak vele beszélgetni mindenről és a csúcsok csúcsa az lenne, ha szeretne ő is biciklizni, túrázni és színházbajárni. Én sem vagyok otthonülős se a gyerekekkel, se amikor nélkülük vagyok 2 hetente hétvégén.

53-as, a súlyomat nem árulom el, mert csalóka lenne, de az a méretem, ami 90-60-90 lenne a nőknél az ideális, az nálam 107-88-107.

Kedves 68-as, ha 30 kiló túlsúlyom lenne, akkor azt leadva anorexiával vagy rákkal vagy palyzsmirigy betegséggel kórházba küldenének kivizsgálásra... A 15 kiló is a munkatársaim szerint csak 10, de nekem 15 kiló leadása a célom nyárig.

66-os örülök neki, mikor látatlanba valaki megítéli a másik külsejét. Biztos nagyon sok valóságalapja van. De ha te is ugyanott dolgozol, ahol én és amiről nem beszéltem és láttál már így anonim módon, akkor elnézésedet kérem.