Mi a baj azzal, ha már rögtön az ismerkedés elején tisztázom, mit várok egy kapcsolattól?

Mikor megismertem a férjemet, 200 km-re éltünk egymástól, csak hétvégenként találkoztunk. A 3. hétvégén hozta fel, hogy neki nincsenek testvérei satöbbi és majd szeretne gyerekeket. Majd visszakérdezett, én hogy állok a témához. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de igazából szerintem is jó volt, hogy ezeket az elején tisztáztuk. 30-31 évesek voltunk ekkor, ha én azt válaszoltam volna, hogy "hát én inkább kutyát akarok", akkor felesleges lett volna húzni egymás idejét.

Szóval szerintem nincs ezzel baj, 30 felett már tudja az ember, hogy mit vár egy párkapcsolattól, és a másiktól is elvárja, hogy tudja, mit akar.

Ha 10 évvel ezelőtt ez nem volt gond, akkor pont 10 évvel vagy elmaradva, nem? 36 évesen párt keresni így elég lúzer dolog.

Egyből az tűnik ki, hogy neked mindegy kicsoda, csak beilleszkedjen az elvárásaidba. Nem valami jó udvarlás, és nem is vezet sehova.

"a férfi feladata a családot eltartani, a nő feladata, hogy nevelje a gyereket, főzzön, mosson, takarítson, boltba járjon, amíg a férfi dolgozik."

Jó lesz ha hozzászoksz, hogy ez már a 21. század és nagyon nem így működnek a dolgok. Ideje alkalmazkodnod.

"De én ezt így gondolom, aki nem az nem hozzám illik és kész."

Oké, akkor maradsz továbbra is egyedül.

"4x volt már olyan kapcsolatom, ahol utólag derült ki, hogy a nő teljesen mást akar."

Talán kommunikálni kellene egy kapcsolatban, de nem úgy, ahogyan te azt gondolod, hogy már az első randin elhadarod, hogy neked mire van szükséged.

"36 éves vagyok. Nincs időm baromságokra."

Épp itt az ideje elgondolkodnod, hogy 36 évesen miért vagy még egyedül. Nagyon nem jó a hozzáállásod a dolgokhoz, de hát vannak ilyen emberek, akik képtelenek beismerni, hogy változniuk kell és egyedül maradnak.

Semmi baj ezzel, csak nem minden nő passzol hozzád, többek között én sem, mert nem akarok háztartásbeli lenni, dolgozó szülők mellett nőttem fel, akiknek közös háztartásban a házimunka közös, és ezt a mintát viszem tovább, mert ez jó volt (apám már nyugdíjas, és pár éven belül anyám is, több, mint 30 éve házasok, szóval ez nem valami újdonság), te ebben nem lennél partner, én meg a te elképzeléseidben nem tudnék partner lenni.

Másrészt a minden közös már a különvagyonnál bukik, nekem például van egy saját ingatlanom, amit nem a szüleim tettek a hátsóm alá, ők csak kis mértékben segítettek, a nagyját én spóroltam össze a rávalónak, párkapcsolat nélkül, ez jogilag különvagyonnak számít, nem fogom közösbe bevinni, legfeljebb a gyerekem örökölheti. Nyilván neked ez sem tetszene, de én sem tartok igényt más különvagyonára, szóval úgy gondolom, ha valaki ebbe egy fillért nem tett bele, az ne formáljon igényt se rá. :-)