Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy ismerkedjek, ha kényszergondolataim vannak? F31
OCD-s vagyok. Nem lelki, hanem neurológiai eredetű, ezért hiába járok pszichológushoz, hiába olvasok sok önismereti könyvet, ez nem változik. Gyógyszeres kezeléssel lehet befolyásolni azokat az agyi folyamatokat, amik okozzák, de a tünet mentesség nem érhető el teljesen és gyógyítani sem lehet.
Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy kedves, mások szerint jóképű, barátságos férfi vagyok, mindenki kissé zárkózottnak ismer, de ez nem befolyásol semmi elérésében. Társkeresésben is sikeres vagyok egy bizonyos pontig. Viszont a betegségem elég kiábrándító.
Olyan gondolatok törnek rám a semmiből akaratlanul, amik teljesen ellentétesek a személyiségemmel, sokszor még én magam is undorodom tőlük és erős szorongást okoz az, hogy az eszembe jutnak.
Pl hogy beugrik egy gondolat arról, hogy meg fogom erőszakolni azt a nőt, akivel ismerkedek éppen, vagy bántani fogom.
Ennek a betegség sosem jár agresszióval. A beteg nem tud azonosulni a saját gondolataival és ezért szorongásként nyilvánul meg, súlyosabb esetben cselekedetre kényszeríti a beteget, hogy megnyugtassa magát, hogy a gondolatai nem váltak valóra.
Pl előfordult, hogy egy jól sikerült találkozó alatt azt gondoltam, hogy kilököm a villamos elé, és nagyon nehéz volt nem kimutatni, mennyire rettegek ettől a gondolattól. Hazaérve pedig az erős szorongás addig nem szűnt meg, míg fel nem hívtam, hogy "ugye nem bántottalak semmivel sem?"
A példábol úgy gondolom nyilvánvaló, mi a problémám a társkereséssel.
Neurológiai szempontból nézve kezelve vagyok, és fennáll egy egészségesnek mondható állapot, ami csak stressz helyzetben borul fel, de ekkor sem súlyosan.
Pszichológiai szempontból pedig meg kell tanulnom, hogy ez nem az én hibám, szorongást csökkentő módszereket tanultam meg. Lehet ezzel közel kiegyensúlyozottan élni.
Viszont ettől még undorodni fog tőlem minden nő! :(
válasza:15.39 vagyok
Figyelj, ez alapjan nem lesz szerintem baj :)
Lattam, felirod, ha obszessziod van- ami nagyon jo a kognitiv terapia szerint.
Ha nagyon frusztral, akkor pl. telefonba is bepotyogheted, az nem latvanyos :)
A masik tanacsom, mint a temaban tapasztalt, ha lesz valakid, avasd be.
Marmint, en pl tisztaban voltam az exem allapotaval viszont, ha jott egy-egy keretlen gondolat, nagyon lattam rajta.
Ilyenkor teljesen magaba fordult, pedig neki is(!), nekem is sokkal jobb lett volna, ha beszel rola.
Tudom, hogy ilyenkor szegyenerzet is van, de, ha az ember a parjaval nem tudja ezeket megosztani, akkor kivel?
Ezek miatt, plusz a rendszertelen gyogyszerszedes miatt teljesen elhidegultunk.
( az antidepresszans miatt a kezdeti szakaszban akadtak potenciaproblemai, amit azzal kezelt, hogy ki-kihagyta a gyogyszert, ami netto marhasag, mert a potenciaproblemak 80%-ban elmulnak, ha megszokja a gyogyszert, de a hektikus szedes miatt kb sosem szokott hozza.)
Szoval, beszelj a problemadrol nyiltan es folytasd a kezelest es sikerulni fog!
:)
válasza:elozo, folyt.
Az nagyon jo, ha kerdezel!
Nekem az exemmel sosem az volt a gond, hogy visszaigazolast kert, hogy nem tett semmi szornyut, hanem az, hogy hiaba mondtam, hogy nekem, mint nemocdsnek elhiheti, hogy nem, nem tett hullat a csomagtartoba- sosem hitte el.
válasza:ma 17:34
:)
Nekem is volt olyan gyógyszer, ami gondot okozott, megbeszéltem a neurologusommal és szedtem helyette mást.
A mostani gyógyszerem nem tudom okozott-e ilyen gondot, mert a legkisebb gondom is nagyobb volt ennél, annyira szorongtam.
Én elhiszem, ha valaki azt mondja, nem úgy van, amit gondoltam. Sőt az a fura, hogy én magam is tudom :O
Teljesen tisztában vagyok vele, mit csinálok és mit nem, csak muszáj leellenőriznem néha. De gyógyszerrel elég kevés gond van. Egy ideig, majd fél évig teljesen tünetmentes is voltam. Olyan kényszereim tünetek el, amikről előtte nem is tudtam, hogy kényszerek miatt vannak, azt hittem egyszerűen csak ilyen mindenkinek és kész.
Most picit attól tartok, hogy kezd csökkenni a gyógyszer hatása. És ezt nem tudom megmagyarázni miért, de jelenleg nem merem elmondani a neurologusnak. Tudom hülyén hangzik, de megélni teljesen más, mint kívülről tűnhet.
Amúgy fura, de engem nagyon meg tud nyugtatni, ha valaki akiben bízok visszaigazolja, hogy nincs gond. Sokszor még az is elég, ha valaki azt mondja, "nincs semmi gond" vagy "nem történt semmi". De rájöttem, ha egy olyan ember van körülöttem, akiben bízok, majdnem mindig az is elég, ha párszor egymás után végiggondolom, hogy ha tettem volna valamit, akkor nyilván nem lenne ott, vagy szólna, vagy a reakcioibol látnám.
Ez az esetek döntő többségében működik és így nem kell csesztetbem senkit és én is megnyugszomn:)
Ez csak akkor rossz, amikor valakinek pl rossz napja van, ideges, vagy szomorú, mert nekem egy kapaszkodó a másik ember reakciója és nagyon könnyen észreveazem, ha valami baja van annak aki közel áll hozzám. Kicsi jelektöl is beindul egy lánc és jönnek a gondolatok, hogy miattam van.
Vagy én okoztam valamit.
Nagyon utálom ezt érezni.
Néha, sőt majdnem mindig teljesen logikátlan, mint pl feljött párszor a gondolat, hogy én rontottam el valamit, azért nem szedte az exed a gyógyszert :D
Néha bolondnak érzem magam, néha egoistának, hogy csomó mindenről saját magamra asszociálok, amihez semmi közöm nincs..
Néha meg csak úgy érzem ezzel kompenzálja a világ, hogy alapból nagyon jó logikai készséget van :D
ma 17:44
Myopathiám van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!