Hogy ismerkedjek, ha kényszergondolataim vannak? F31

OCD-s vagyok. Nem lelki, hanem neurológiai eredetű, ezért hiába járok pszichológushoz, hiába olvasok sok önismereti könyvet, ez nem változik. Gyógyszeres kezeléssel lehet befolyásolni azokat az agyi folyamatokat, amik okozzák, de a tünet mentesség nem érhető el teljesen és gyógyítani sem lehet.

Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy kedves, mások szerint jóképű, barátságos férfi vagyok, mindenki kissé zárkózottnak ismer, de ez nem befolyásol semmi elérésében. Társkeresésben is sikeres vagyok egy bizonyos pontig. Viszont a betegségem elég kiábrándító.

Olyan gondolatok törnek rám a semmiből akaratlanul, amik teljesen ellentétesek a személyiségemmel, sokszor még én magam is undorodom tőlük és erős szorongást okoz az, hogy az eszembe jutnak.

Pl hogy beugrik egy gondolat arról, hogy meg fogom erőszakolni azt a nőt, akivel ismerkedek éppen, vagy bántani fogom.

Ennek a betegség sosem jár agresszióval. A beteg nem tud azonosulni a saját gondolataival és ezért szorongásként nyilvánul meg, súlyosabb esetben cselekedetre kényszeríti a beteget, hogy megnyugtassa magát, hogy a gondolatai nem váltak valóra.

Pl előfordult, hogy egy jól sikerült találkozó alatt azt gondoltam, hogy kilököm a villamos elé, és nagyon nehéz volt nem kimutatni, mennyire rettegek ettől a gondolattól. Hazaérve pedig az erős szorongás addig nem szűnt meg, míg fel nem hívtam, hogy "ugye nem bántottalak semmivel sem?"

A példábol úgy gondolom nyilvánvaló, mi a problémám a társkereséssel.

Neurológiai szempontból nézve kezelve vagyok, és fennáll egy egészségesnek mondható állapot, ami csak stressz helyzetben borul fel, de ekkor sem súlyosan.

Pszichológiai szempontból pedig meg kell tanulnom, hogy ez nem az én hibám, szorongást csökkentő módszereket tanultam meg. Lehet ezzel közel kiegyensúlyozottan élni.

Viszont ettől még undorodni fog tőlem minden nő! :(