Ha "megszeretek" valakit, miért érzem jól magam, ha szenved?

Semmi kamu nincs benne. Járok pszichiáterhez, szerinte generalizált szorongásom van.

Mondjuk neki sok mindent nem mondok el, meg szerintem nincs szorongásom, bár szeretem a nyugtatókat, nem érzek belső feszültséget tőle. Mármint amíg hozzá nem szokok.

Nem hiszem, hogy pszichopata vagyok. Vannak érzéseim, pl néha olyan mintha teljesen üres lennék, olyan is van, hogy rossz a kedvem, pl amikor unatkozom.

Korábban depresszióval is kezeltek már.

Változni is akarok, csak nem tudok. Ha pszichopata lennék, nem akarnék más ember lenni. Én azt akarom, hogy érdekeljenek az emberek igazából is. Mert megjátszani könnyű, de még sosem volt benne részem és biztos nagyon jó lehet.

ma 11:30

Nem kínoztam a macskát. Kóbor macska volt. Hagytam, hogy bejöjjön a házba, meg elvittem beoltatni, meg néha kivizsgáltatni. Máskor is volt hogy hosszabb időre eltűnt, lehet hogy még visszajön. Ő dolga..

Minek adjak neki kaját? Egész életében megoldotta előttem is. Ha adok neki, azzal csak életképtelenné teszem. Amikor hideg van, gyakrabban hazajön, lehet túl jó még az idő, vagy kölykei vannak valahol. Vagy elcsapta egy autó. Mi ebben a kínzás?

Egyébként ezen a macskás dolgon elgondolkodtam. Mármint errefelé úgy megy, hogy körbezárjuk más állatokat, életképtelenné tesszük azzal, hogy ellátjuk (nem tudna magától életben maradni), majd ha elég nagyra nőttek, akkor levágjuk, megfőzzük, megsütjük, pár kilót mélyfagyasztunk, a többi húsát pedig eladjuk.

Ezt sem értem kínzásnak, muszáj valamit ennem!

A kóbor macskát pedig beengedem a házba, ha be akar jönni, építettem neki saját macska bejárót, beolttattam, beteg volt elvittem orvos ismerősömhöz, hogy adjon neki gyógyszert és hagyom hadd menjen ahova akar, maradjon életképes csinálja a dolgát, nem akar visszajönni, nem jön.

Szegény cica? Akkor is empátiát éreztek, amikor vesztek egy kiló húst? Én ezt elképzelni sem tudom. Akkor tulajdonképpen az egész életek abból áll, hogy kinlódtok más élőlények sorsa miatt?

Kíváncsi vagyok milyen lehet nektek, de szerintem ez csak egy felesleges teher. Vagy ad is valamit?

Nem vagyok agresszív és a törvények betartásával sincs bajom. Városban pl. egy piros lámpán nem tudok átmenni gyalog...

Senkit sem bántottam még ok nélkül és nem is fogok. Ha rám támadnak az más, jól érzem magam tőle, ha eltörhetem az orrát. Ha nagyobb, mint én rám támadt, akkor még jobb érzés. Csak olyankor nagyon erős félelem érzetet érzek, rettegek tőle, hogy megölöm. Nincs kedvem jogi marhaságokhoz, börtönbe kerülni sem szeretnék, ezt kényszeresen próbálom elkerülni.