Mennyire gyakran találkoztok ezzel az esettel hölgyeim?

Sok ilyen van. Éppen most törölgettem a telefonomból jó pár ilyen screenshotot. Pedig nálam gyakorlatilag annyi az elutasítás oka, hogy férjnél vagyok (ami egyébként elég egyértelmű a profilom alapján is). De mégis jön a büdös kva vagyok aki esélyt sem ad egy ilyen """"rendes"""" srácnak. :D Meg hogy biztos csak a fullos izmos pasik kellenek.. Csak meg kéne neki nyitni a profilom hogy meglássa, hogy párom azért nem egy brazil fehérnemű modell. :D

Az abszolút kedvencem amikor halálra dícséri a külsőm aztán amikor elutasítom akkor jön a milyen csúnya vagyok hát hogy nézek már ki, bottal se piszkálna meg.

Engem mondjuk több százszor utasítottak el és egyszer sem írtam semmi csúnyát senkire. Olyan is volt, hogy több hónap levélváltás után lépett le a csaj szó nélkül. Kifejeztem, hogy ez szerintem bunkóság volt, de semmi csúnyát nem írtam neki, akkor is türelmes voltam vele.

Ennek ellenére sosem jött még össze semmi :(

Azzal egyetértek, hogy a nők sokkal rosszabbul viselik az elutasítást. Nem elég, hogy lehordanak mindennek, de még a barátnőiket is ellened kezdik uszítani és mindenféle pletykákat gyártanak ellened a hátad mögött (tisztelet a kivételeknek). De persze vannak olyanok, akik csak szimplán depresszióba esznek egy visszautasítástól. De mázlijukra nekik sokkal kevesebbszer kell átélni a visszautasítást mint nekünk.

nekem élőben is volt ilyen:

1) egyetemet felújították, és a (valószínűleg) ott dolgozó fiúk közül valaki azt mondta, hogy 'szép a hajad', már rég elhagytam őket, amikor ezt mondta, fel se fogtam hirtelen h nekem szól, nem hagyott 2 másodpercet se h reagáljak, hanem rögtön mondta, h'ja, nem szereted ha dicsérnek? akkor ronda vagy'

2)a második eset nem is udvarlás v ahhoz hasonló után volt, de azért leírom. busszal utaztam budán egy csendes részen, általában normális emberek vannak a tömegközlekedésen, nincs soha semmilyen atrocitás, de ez az alkalom kivételt képezett: hátul ültem egyedül csendben, néztem ki az ablakon..a szemem sarkából látom h egy srác nagyon bámult végig az úton..amikor leszállni készült a társaival közelebb jött hozzám és elkezdte hangosan mondani h 'ez egy r.banc, itt egy r.banc', lehet h mentálisan sérült volt v tényleg nem tudok mire gondolni..az se lehet h az öltözékemre célzott, mert tél volt, hosszú nadrágban voltam, lapostalpú cipőben, bőrdzsekiben..lehet h ez a 2. történet nem egészen idevág, számomra mai napig rejtély ez az eset..