Van köztetek olyan, aki mostanra már teljesen kiégett a társkeresésben?

9. vagyok.

10-esnek: ne haragudj, de nem értek veled egyet.

Senkit nem jogosít fel a hazudozásra a korábbi rossz tapasztalata.

Alapvető intelligencia és elegancia számomra, hogy senkivel nem kommunikálok ilyen “tűnj el” stílusban és ugyanezt el is várom.

Természetesen ha valakivel bajom van, akkor azt vele meccselem le, nem az utána következőre zúdítom mertbezzegezve.

Nagyon sok megkeseredett ember van- épp az általad említett jelenség miatt is. Ez azonban nem ment senkit, aki erre fogja a hazugságait :D

Na ezért is sokalltam be.

Vállalhatalan mennyiségű levél dőlt be az első 1-2 hétben.

De tudod vettem a fáradtságot és mindenkinek (!) legalább a sablon “köszi, de nem”-et elküldtem, amit a rendszer felajánlott. Egy korrekt, udvarias, semleges elutasító választ.

Még a “szia-mizu” és a kifejezetten alja beköszönésekre is.

Azokra is, ahol a tőlem 250 km-re élő, nálam 15+ évvel fiatalabb, legalacsonyabb iskolai végzettségű, dohányos, finoman szólva is sok-sok szempontból nagyon “előnytelen” férfi keresett meg.

Így is lehet és nem vett el sok időt az életemből.

Szerintem valahol ez (lenne) a minimum.

...és visszakanyarodva az eredeti kérdéshez; igen, ezért “égtem ki” (inkávb meguntam, feladtam), mert azzal szembesültem, hogy ebben a műfajban fokozottan jelen van az igénytelenség, görcsösség, “minden-mindegy-csak legyen már” erőszakosság, ami sajnos a többségnél zéró energiabefektetéssel, fásultsággal és neveletlenséggel/jónodor hiányával párosult.

Valószínűleg mindkét nemnél így lehet.

Én pedig nem éreztem ebbe a közegbe valónak magam és nem sikerült egymásra lelnünk azzal, akinek a netes jelenléte, kommunikációja, értékrendje hiteles, kongruens lett volna a való életbeli megjelenésével, viselkedésével.

Kicsit elszomorodtam, mert nincs ötletem a “hogyan tovább?”-ra, de tapasztalatnak jó volt.

Megerősödtem abban, hogy a külsőm rendben, az értékrendem a helyén. :)