Miért merül fel az a társkeresésben, hogy valakinek miben kellene változnia?

Nem az elfogadás, hanem a kompromisszumkészség a kulcs.

Te is alakítasz, Ö is alakít magán. Komfortzonán belül.

Ezért ilyen szarok a kapcsolatok mostanában, mert mindenki elvárja, hogy így fogadják el, ahogy van. Normális ember saját magától akar fejlődni, társ nélkül is. Ha meg társa van, akkor alkalmazkodik. Ez oda vissza érvényes.

Is-is, de megfelelő értelmezésben:

Neked kell elfogadónak és alkalmazkodónak lenned, nem a másiknak!

Ehhez képest manapság azt várják mindig hogy a másik legyen elfogadó és alkalmazkodó.

Egy kapcsolat lényege, hogy mindkét fél fejlődjön valamilyen szinten úgy, hogy a másik esetleg valamilyen módon rávilágít egy-egy hibájára. Persze ebbe az is beletartozik, hogy van, amiben meg toleránsabbá kell válnia az illetőnek.

Meg hát sok emberben benne vannak a gyerekkorból hozott rossz minták, amit ők természetesnek vesznek, és nehezen ismerik fel, hogy valójában így már nem érzik jól magukat. Pl. ha úgy neveltek, hogy neked nem lehet saját véleményed, nem tudsz kiállni magadért, akkor persze inkább ezt választod, mert kényelmetlen kilépni a komfortzónádból és megtenni ezt egy adott helyzetben. Viszont közben felteheted magadnak a kérdést, hogy valóban így akarsz élni, jó neked, hogy mondjuk a munkádban is hagyod magad eltaposni? Szóval már csak magadért is sokszor változnod kell, aki meg szeret, az szintén nem örül, ha azt látja, hogy mindenki ezt csinálja veled.