Van köztetek olyan, aki mostanra már teljesen kiégett a társkeresésben?

Ismerek olyan embert, aki kiégett és már egyáltalán nem érdeklik a nők, a család alapítás, a kapcsolat és semmi.

2003 körül felvett egy hitelt a feleségével, hogy nagyobb házba költözzenek, meg is lett, minden ment királyul, nagy ház, két gyerek, autó, feleség, a hitelt nevetve törlesztették ketten. Csakhogy beütött ugye a hitel válság, elúszott a ház, maradt egy kisebb lakás és annyi hitel, mint a lakás árának a 2x-ese. Nem volt nagy gond, meghúzták a nadrágszíjat, apa anya több túlórát vállalt, megoldották.

Aztán a felesége a két gyerekkel 2011-ben meghalt egy autóbalesetben. Ekkor az van, hogy mivel ő volt a felesége kezese illetve fordítva -vagy valami ilyesmi- a bank elhárította a teljes törlesztést. A csavar pedig az, hogy mivel a bank kiszámolta, hogy képtelen lesz törleszteni, nem túlzok, erre az volt a megoldás, hogy azonnal kötelezték a visszafizetésre (f.ck logic). Természetesen a bank kínált egy olyan hitelt mellé, amibe ha belemegy széthúzhatja a törlesztést. Persze aránytalanul romló feltételek mellett. Viszont más bankok még ilyen lehetőséget sem ajánlottak. Maradt vagy ez, vagy a kilakoltatás.

Most 2019-et írunk, ott tart, hogy van egy 23nm-es lyuk, amiben él, a teljes fizetése törlesztésre megy, túlórából él. Nincs se kutyája, se macskája, a gyerekei, felesége 8éve elhúnytak, azóta nőre sem nézett..

Na rajta látom, hogy kiégett. Egyáltalán nem érdeklik a nők, csak az, hogy annyi fusi munka meg túlóra legyen minden hónapban, ami elég kajára, meg néha egy-egy ismerőse megszánja pár liter saját főzésű pálinkával.

Valahol megértem, hogy nem érdekli már semmi. A nők sem.

Ti mitől égtetek ki? Nem írtak vissza elegen a Tinderen? Vagy kevés volt a lájk a poszt alatt???

2, ez borzalmas.

most le akartam ide írni a kis nyomoromat, bár teljesen nem vagyok kiégve, a remény is megvan még, de a kettes után úgyhiszem nincs okom panaszra.

Nem égtem ki.

Én most 32 évesen megálltam ott, hogy "hol?"

A baráti társaság szétszéledt, van akik elköltöztek messzebbre, van aki külföldre, akik közel maradtak gyerekük lett.

Gyakorlatilag maradt a munkahelyem, ahol nincs sok nő, aki meg van az foglalt.

És hát autóval járok mindenhová.

Jelenleg úgy érzem max valamelyik üzletben akadhatnék össze valakivel, vagy max edzőteremben mert máshová nem járok, pláne egyedül.

Igen, 25évesen gondolkoztam el rajta hogy minek is erőltessem a párkeresét ha nem megy. Az elött pedig nagyon is szerelmes típusú voltam, tényleg többre tekintettem a lányokra a szimpla szexnél.

Így hogy a szingliség előnyeit tartom szem elött, így egész jól le csökkent a párkapcsolat utáni sóvárgás.

Nyáron regisztráltam társkeresőre, 2 hete töröltem is.

Besokalltam.

Csinos, igényes, elvált nő vagyok.

Korrekten felvállaltam magam, mert nincs miért sunnyognom, sem a külsőmmel, sem a jellememmel, sem az életemmel/munkámmal/anyagiakkal/egészséggel stb. kapcsolatban.

Csalódtam abban, hogy mennyi hazug, igénytelen megkeresést kaptam és persze túlvagyok pár szörnyű randin is (letagadott életkor, behazudott iskolai végzettség, +15 cm magasság...).

A legjobban tényleg az viselt meg, hogy a személyes találkozók után is egyértelműen pozitív visszajelzéseket kaptam, de aki nem a fenti hazug kategória volt, az benyögte, hogy igazából csak szexpartnert keres (tudja, hogy én nem, de gondolta hátha ?!), illetve olyan is volt, aki menet közben jött rá arra, hogy 45 évesen végtelenül zavarja a tény, hogy elváltam (?) és van egy kisfiam (előre kiírtam magamról természetesen és nagyon nem gond az eltartása :D

Megcsömörlöttem és bizony még az önbizalmamnak sem tett jót, pedig a külsőmre sok dicsétetet kaptam... de az is csak attól édes, aki emberszámba is vesz. Nos, ilyen férfivel nem sikerült megismerkednem.

#9

A hazudozás sajnos elég gyakori, de ennek oka van. Ha nem hazudik akkor általában ez a vége "tűnés öreg!" "tűnés csóró!" "tűnés törpe!" "tűnés dagadék!" stb.

Persze így is ez a vége, de legalább egy ideig volt illúziójuk, reményük. Egy kis cukor az amúgy fájdalmasan keserű élet sójában.