A nők miért képtelenek megérteni, hogy az nem egy defekt, ha egy férfi társ nélkül nem boldog?

Mert bele nevelik az emberekbe ezt az elidegenített liberális kapitalista, önmegvalósító, tied lehet a világ, hogyha megdolgozol érte bullshitet. Még csodálkoznak azon, hogy miért közelítünk egy újabb fasizmus fele? Ezért elidegenült a társadalmunk. Az ember társaslény és szeretetre vágyik, tehát ha nem él szeretteljes közegbe nem lesz igazán boldog se. Ezek az önmegvalósító liberális eszmék csak a teljes elszigeltetséghez vezetnek és a végtelen egyenlőtlenség fele. Nem csoda, hogy a neoliberalizmus után még jobban szétnyilt a társadalmi olló és emberek milliói csak tengődnek. Ez nem az egyén hibája a rendszerrel van a probléma!

A felvilágosodásnak volt a szabadság, egyenlőség, testvériség eszménye amit a globális kapitalizmus nem tart tiszteletben, mondván az egyenlőség miatt nincs szabadság. A testvériség teremt egészséges közösséget, az egyenlőség azt jelenti, hogy nem uralkodok mások fele, nem nyomok el senkit és eltörlöm a bérrabszolgaságot és, ha ezek megvannak onnantól beszélhetünk valódi szabadságról. A párkapcsolatoknál ugyanez az elv működik fontos az, hogy közösségiek legyünk egymással, egyenrangúak, nem nyomjuk el egymást és egy boldog párkapcsolat felszabadít. Onnan tudod, hogy jó párkapcsolatban élsz, hogyha szabadabbnak érzed magad a másikkal, mint egyedül, egy rossz párkapcsolat ennek a 180 fokos ellentéte.

Messzire elkerülnélek ilyen gondolkodással.

Sose jönnék össze olyannal, akinek a boldogsága, sőt, szinte a teljes élete egy emberen múlik. Szakítanék miatt, és depresszióba esne? Köszönöm, nem.

Jelenleg szingli vagyok, de ez nem tesz lelki ronccsá. A család, a barátok, egy közösség adhat annyi szeretetet, támogatást, mint egy barát/barátnő.

Persze, nyilván nagy plusz lenne az életemben, ha lenne egy párom, de nem ekörül forognak a gondolataim. Ha lesz valaki, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, az fantasztikus lesz, de addig miért ne élném az életemet? Miért ne fejlődnék? Miért ne űzném a hobbijaimat? Miért ne váltanám valóra az álmaimat? Miért ne szórakoznék?

Amúgy szerinted ki jönne össze egy olyan emberrel, aki csak tengődik magában, amíg valaki fel nem karolja?

"hogy végre komolyan vesznek, tisztelnek, a társadalom teljes értékű tagjaként néznek rám"

Nagyon rosszul láthattad. Egyrészt biztosítalak, hogy senkit nem érdekelt, hogy kivel vagy együtt, másrészt, ha szerinted ettől bármivel is jobbnak láttak, akkor igencsak sajnállak.

"nincs, aki felnéz rá, nincs kivel megélnie a vágyait."

Felnézni csak a párodra lehet? A tapasztalataim alapján az ember bizonyos eredményt elérőkre néz fel, nem azzal, akivel megosztja az ágyát. A kettő természetesen lehet együtt. Mondjuk életem néhány legnagyobb vágyát (eljutni bizonyos országokba, kipróbálni néhány extrém sportot) a barátaimmal, sőt, némelyiket idegenekkel éltem meg.

"Hatalmat sugároz az, hogy valaki meg tudja kapni egy szép lány szerelmét."

Ilyet mondanál egy randin, röhögve otthagynálak. Ezek szerint nem is szerelem kell, hanem egy trófea, egy státuszszimbólum? Vegyél autót, jobban jársz.

20/L

21-es. Ne írj ilyeneket, mert az itteni önmegvalósító réteg úgysem érti. Ma már divat lett az önállóság, és az ezzel járó "értékek". Látszik is az embereken. Nem egymásért élnek, hanem önmagukért, majd a boldogtalanságukat önmegvalósításba fojtják, modern eszmékbe, ja meg a konditerembe. A modern eszmék legnagyszerűbb alattomos vívmánya a "használjuk egymást", a szerelem mint árucikk, filléres lőzungok, amik mű boldogságot teremtenek, profitorientált hamis próféták, aki egy stadiont is megtöltenek a híveikkel, akik ezután 3 napig nagyon pozitív emberek, de legbelül ugyanolyan elesettek és boldogtalanok. Aztán még a modern világ vívmánya az önbecsapás is, ja, ki ne hagyjam a mindent átható egoizmust, a szlogent hogy "neked minden jár", de tegyük hozzá hogy jó pénzért vagy a lelkedért. Ítéletet mondunk mindenki felett, de minket senki nem ítélhet meg. Egy ekkora hamis és ördögi világban, ahol semmi és lassan senki sem az aminek látszik, csoda-e az, hogy ekkora a magány és a boldogtalanság? Szerintem nem, sőt, törvényszerű.

Itt a gyk-n is sok kérdés már eleve egy társadalom kritika, vagy egy negatív pszichés állapot. Ez a szabó péter féle kamu sztoris, kamu világos mű boldogság is ennek a kamu világnak a terméke, persze ez sincs ingyen. Azt még senki sem vette észre, hogy a mai embernek lassan már semmire sincs ideje a nagy önmegvalósításban meg a gürizésben? Aztán valahol belül meg csak arra vágyik hogy valaki szeresse őt, és fordítva. Csak napi fél órát. Vagy 5 percet. De nem, inkább a modern pótcselekvések sorozata, mert azt mondják, hogy tegyél magadért. Nem magadért teszel valójában, hanem egy társadalmi vagy trend szerinti elvárásért. Azért hogy nem lógj ki a sorból. Hogy te is kondizol, hogy neked is vannak tetoválásaid, hogy te is diétázol... mert hát akkor leszel elfogadott. Meg még estig sorolhatnám ezeket. Eközben a "boldogtalan ember" mint üzleti ágazat milliárdos bevételt hoz az erre szakosodott ágazatoknak. Persze ezt nehéz észrevenni úgy, hogy módszeresen kiirtották az emberekből a tudatos és kritikus gondolkozást, vagy úgy is nehéz gondolkozni, hogy 0-24 ben a telefonját simogatja az ember, vagy állandóan zenét hallgat, 1 percig sincs csend a fejében. Ezek a generációk már most kiégtek, csak még nem látják. Nem hiába volt mindig is üldözendő a gondolkodó ember, aki képes átlátni sokmindenen.

A kérdező is érzi hogy nem jó valami, próbál találni valami kapaszkodót, próbál válaszokat kapni. Lehet hogy nem jól fogalmazza meg az érzéseit és gondolatait, de semmi baj sincs vele. Ugyanúgy, sőt még jobban megérdemelne egy boldog kapcsolatot ezek után- Remélem hogy szerencséje lesz!

#24 Akkor kikell mondani azt, hogy mind a liberalizmussal és mind a jobboldali nacionalista konzervativizmussal is ugyanúgy probléma van, mert az utóbbi is a liberális kapitalizmusból merít. A cél az lenne, hogy a baloldaliságot tovább vigyük és egy újabb, hatékonyabb, erőszakmentes szocialisztikus társadalmat teremtsünk meg, ahol az emberség, az öröm és a szeretet kerül előtérbe és nem a profit, nem a teljesítmény és nem a hierarchia. A 22-es válaszoló például abban téved, hogy felnézni valakire az eredményéért lehet, ez a gondolkozás számszerűsíti az embereket, pedig a szeretetet nem lehet számszerűsíteni egyáltalán. Arra nézek fel, akivel jókat, tartalmasan beszélgetek és tiszteljük, szeretjük egymást. A számszerűsítés az a fennálló hierarchiát termeli újra. Persze az igaz, hogy a barátok és a jó közösség fejleszti az embert, de az nem igaz, hogyha valakinek nem volt szerencséje még barátokat szerezni őt lekell nézni amiatt, mert nem igazán boldog. Nekem is csak egy barátom van és, ha nem lenne akkor biztos a padlón lennék, mivel előtte boldogtalanabb voltam és nem gondolkoztam így. A barát/barátnő megtalálása teljesen a szerencsén múlik mivel, ha az ember nincs ott megfelelő időben, akivel vagy akikkel találkozott akkor másképp alakult volna az élete. De itt mégegyszer leszögezem azt, hogy egy egészséges barátság vagy párkapcsolat kell ehez, mert ha rossz akkor az embert lehúzhatja. Az a fontos, hogy mindenkihez szeretteljesen álljunk hozzá és együttérezzünk a másikkal. Ezt kéne megtanulnia a társadalomnak, hogyha az lenne a cél, hogy egy jobb és égészségesebb társadalomban éljünk.

Mindenkinek ajánlom az Erich Fromm Szeretet művészete könyvét, ami a szeretet elsatnyulásáról szól, társadalom kritikai is és a szocialisztikus társadalomról is ír a szerző. Sokkal többet ér, mint egy szemét szar Brian Tracy vagy Szabó Péter könyv. Az ilyen kóklerek csak önzőségre tanítják az embert. Ha mondjuk maholnap lenne lehetőségem kormányt alakítani, a tervemben lenne leépíteni ezt az egész egótréner hálózatot és a szeretetre, együttérzésre és hierarchia ellenességre buzdítanám az egész társadalmat.

#25

Egy jó személyiség, amiből egy kellemes beszélgetés fakadhat is lehet érdem, amire fel lehet nézni. Ez, bármi lehet, amiért az ember bármit is tett.

Nem érzem rossznak például, hogy felnézek Tolkien-ra és a munkásságára, annak ellenére, hogy életemben nem beszéltünk, és nem is fogunk.

20/L

idezek....

"Aki görcsösen a társát keresi, csupán önmaga elől menekül. Inkább ábrándokba merülve éli életét, minthogy megismerje magát. Nincs hozzá bátorsága, így csak ámítja lelkét.

Ahhoz, hogy egy harmonikus kapcsolatban létezni tudj, harmonikussá kell hogy válj. A hiány csak hiányt vonz. A teljességre a teljesség rezonál.

Hogy várhatod, hogy teljes odaadással fognak szeretni, ha Te nem tartod szerethetőnek magad? Hogy várod, hogy bármit is kapj, ha nem tudsz befogadni? Ha állandóan csak adni akarsz...

Gyógyítsd meg a sérült lélekrészeid és tanuld meg szeretni Önmagad! Hidd el, a másik ember is egy TELJES társra vágyik. Nem arra, hogy hiányt pótoljon az életedben. Nem arra, hogy általa többnek érezd magad. Arra vágyik, hogy ragyogj, szeress és fogadd be mindezt! " ....