Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A nők miért képtelenek megérteni, hogy az nem egy defekt, ha egy férfi társ nélkül nem boldog?
A hócipőm tele van ezzel a "ha egyedül nem vagy boldog, mással se leszel"-dumával. A francokat nem, amikor életemben egyszer akadt egy olyan lány, aki nekem is nagyon bejött, akkor úgy éreztem, mintha kicseréltek volna. Imádtam, hogy egy társaságba megyek, és végre van kit vinnem, és láttam, hogy teljesen máshogy is néznek rám. Azt éreztem, hogy végre komolyan vesznek, tisztelnek, a társadalom teljes értékű tagjaként néznek rám, aki láthatólag halad az életével. Hatalmat sugároz az, hogy valaki meg tudja kapni egy szép lány szerelmét. Aztán, amikor ennek vége lett, megint úgy éreztem magam, mint aki nem érdekel különösebben senkit.
A felnövéshez hozzátartozik az, hogy van valaki, aki szeret engem, megosztom vele az életem, támogat és kielégítjük egymás vágyait. Enélkül hogy teljesedhetne ki valaki, mint férfi? Aki ezt nem tudja megszerezni magának, az gyerek marad. Lemarad a fejlődésben, mert nincs kivel megosztania az életét, nincs, aki felnéz rá, nincs kivel megélnie a vágyait. Nekem kb. semmi nem működik az életemben, de amikor volt ez a barátnőm, akkor úgy éreztem, mintha az autóm végre megkapta volna az üzemanyagot és minden beindult volna. Ezerszer elterveztem, hogy hova fogom vinni a majdani barátnőmet, mit fogok vele csinálni, milyen szokásokat alakítunk ki együtt, milyen filmeket nézünk meg, stb. Amint ez megvalósul, úgy érzem, szintet lépek az életben. Amíg nem, addig meg szarul érzem magam, és nem érzem, hogy különösebben lenne miért élni. Miért nem lehet ezt megérteni, hogy ez csak így tud működni? Az, aki szerintetek önmagában is boldog, csak annyiban különbözik, hogy ő már azelőtt jutott nőhöz, hogy boldogtalanná tette volna a hiány, és van mihez visszanyúlnia.
válasza:
válasza:Figyelj, a boldogság (is) többek közt egy relatív fogalom.
Tény, hogy az ember boldogabb HA olyan személyt tud maga mellett (amilyet fent te is leírtál), aki mellett szárnyal, úgy érzi hogy végre minden a helyen van. DE ez nem adatik meg, sajnos, mindenkinek. Van, aki sosem talált ilyen társat, de van aki nem is akar. Miért? Mert -tök jól el van a kalandjaival, a másik meg csak szomorkodik, hogy sose lesz komoly kapcsolata.
De ez most tényleg úgy van, hogy a nők nem tudják megérteni ezt a dolgot?
válasza: válasza:Vannak ilyen emberek, mint te, akik nem tudnak létezni kapcsolat nélkül. Nem tudom, te hogy éled meg, de ezek az emberek általában nincsenek sok ideig egyedül sosem, inkább vannak egy olyan kapcsolatban, ami amúgy pluszt sem ad csak legyen mellettük valaki. Ismerek sok ilyet. Eléggé rossz lehet ez amúgy.
De igen, az ember társas lény, persze jobb, ha van szerelme az embernek, akivel megoszthatja a dolgait, örömét, bánatát stb. De, ha olyan szakasz van az életünkben, amikor bizony egyedül kell lennünk, vagy nem jön az a bizonyos leányzó/pasi, akkor nem szabad letargiába esni. Nem kell éjjel-nappal mosolyogni sem, de ha állandóan ezen filózol nem lesz jobb.
Remélem megtalálod a másik feled azért, fel a fejjel! :D
válasza:"Ez lelki és pszichés igény"
És az egész arról szól, hogy érzelmileg KAPNI akarsz valamit, csak ezt elfelejtetted hozzátenni, 46%-os.
"Iszonyat kezdetlegesen gondolkodsz. Ezzel a hozzáállással lényegében saját magadat degradálod le félemberré,"
Nem én tettem ezt magammal. Egész fiatalkoromban mindenki azt éreztette velem, hogy egy kis szaros vagyok, soha nem leszek felnőttes, soha nem leszek elég jó. Amennyire emlékszem, mindig csak fintorogtak rajtam a csajok. Szerintem nincs mit csodálkozni, hogy erre vágyom. Én vagyok az, akit mindig a végére állítottak a tornasorba és utoljára válogattak be, ha csapatjáték volt.
""Ez lelki és pszichés igény"
És az egész arról szól, hogy érzelmileg KAPNI akarsz valamit, csak ezt elfelejtetted hozzátenni, 46%-os."
Az elején igen. De az elején mindenki kapni akar, csak azért nem látod ezt, mert a legtöbb ember fiatalkorában átesik ezen, és onnantól már tud egészségesen funkcionálni. Én csak annyiban vagyok más, hogy kevesebbet kaptam, mint más, és ezért kialakult bennem egy nagyon erős hiány. De amúgy rengeteget tudnék adni, ha végre lenne kinek.
"Tény, hogy az ember boldogabb HA olyan személyt tud maga mellett (amilyet fent te is leírtál), aki mellett szárnyal, úgy érzi hogy végre minden a helyen van. DE ez nem adatik meg, sajnos, mindenkinek."
Az baj, ha én úgy vagyok vele, hogy enélkül igazából nincs is értelme élnem? De komolyan. Most ha vágysz valamire jobban mindennél, és az élet megaláz azzal, hogy soha nem adja meg, akkor minek élni? Csak azért, hogy fenntartsam a szervezetemet? Teljen azzal még 50 év, hogy eszem, alszom, dolgozom, amikor egy percét se élvezem? Minek? Kinek tartozom ezzel? Nem kértem a vágyaimat. Ha nem elégülnek ki, ha nem lehetek boldog, akkor nekem nem kell az egész.
"De ez most tényleg úgy van, hogy a nők nem tudják megérteni ezt a dolgot?"
Ezt sem, meg még sok minden mást sem. Kár, hogy arra vagyunk kárhoztatva, hogy nekik kelljen megfelelnünk. Iszonyat fárasztó az, hogy a nők döntő része mennyire képtelen az önreflexióra. Amit mondanak, annak köze nincs ahhoz, amit tesznek, de nekünk ehhez az egészhez jó képet kell vágnunk, különben nincs kapcsolat, nincs szex és nincs gyerek. Kivéve, ha valaki tényleg kifog egy belül kimunkált, intelligens, öniróniára képes lányt, de ezekből szerintem egy emberéletben 3-4 ha felbukkan, és talán sokat is mondok ezzel a számmal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!