Ti is úgy látjátok, hogy a nők 30 évesen vagy afelé közeledbe sorra adják le az igényeiket, és házasodnak meg előnytelenebb külsejű férfiakkal is?

Figyelj, az egyik dolog az, hogy a legtöbb ember átlagos. Tudom, hogy a címlapfotók meg az Instagram meg a filterek meg a jól beállított fotózási szögek világában nem így látszik, de ha körbenézel, ez így van. A másik meg az, hogy az elég szubjektív, mi a vonzó. Jó, nyilván vannak szintkülönbségek, de egyébként simán előfordul, hogy ami neked nem jön be, az valakinek igen, vagy fordítva. Sőt, mondok jobbat, sok ember, ha talál valakit, akivel összepasszol, akkor el tudja engedni, hogy a szőke, kék szemű 180 centis zsáner helyett a pasi barna hajú, barna szemű, 175 centi, és talán van rajta egy kis felesleg is. Nem azért, mert lejjebb adná az igényeit, hanem mert emiatt igazán kár lenne elveszíteni egy olyan embert, akivel tökéletesen meglennétek életetek végéig.

Tinédzserkorban természetes, hogy az ember ahhoz vonzódik, aki helyes, meg cuki, meg népszerű. Ezért szeretnek bele annyian hírességekbe is, és még nem zavarja őket, hogy soha a büdös életben nem fognak összeakadni velük az utcán, elmenni randizni, és kapcsolatba kerülni. A népszerű fiúk között meg sokszor van olyan, hogy több lányt bolondítanak egyszerre, nem utasítanak vissza más lányt akkor sem, ha ők kapcsolatban vannak, mert "ők megtehetik". Sokan mellé még valamilyen intenzív sportolók is, meg partiállatok, lerészegedésig (legalábbis az én köreimben - huszonéves vagyok).

Aztán amikor valaki már nemcsak azért akar párkapcsolatot, hogy legyen, tervezne az illetővel, számítana rá, elvárná, hogy jól bánjon vele, akkor felértékelődik a szemében egy olyan ember, aki lehet, hogy átlagos kinézetű, de valamilyen formában elérhető, megvan a közös hang, és megbecsüli.

Nem adjuk lejjebb (sőt), csak olyanból várunk el többet és specifikusabb dolgokat, ami kívülről nem olyan látványos, mint a tökéletes külső, jó kocsi, fényűzés, papírok, fényes karrier.

Aki családot akar, annak ez édeskevés. Ellenben a hűség és a gyerekkel töltött idő lehetősége és az erre való hajlandóság (vagy egyáltalán az, hogy valaki elég időt lehessen a másikkal), sokkal fontosabb összetevője egy közös életnek. Kevesebben is nyújtják...

# 25: Hát nekem a vidéki nőrokonom mindig azt mondogatta nekünk, hogy olyan férfihoz menjünk, akinek jó nagy háza van és jó nagy bajusza. :D

Most így belegondolva, sem én, sem a lány unokatesóim nem hallgattunk rá. Egyikünk párjának sincs bajusza és ők költöztek hozzánk, mert házuk sincs. :D

Ennyire hallgatunk az "öregasszonyokra". :D

Ezt a sok baromságot, amit a kérdező a címben összehordott!

Megjött az incel fiúka, és élvezkedik?

Kérdező, neked édesmindegy, mert egy 30 feletti nő sem feni rád a fogát:DDDD

Hajajajaj, hol voltam még gimiben... Kis pattanásos, duci stréber voltam, aki hallani sem akart a pasikról. Az első párom 18 évesen lett.

Neked is tanulnod kellett volna hülyeségek helyett.