Férfiak! Miért féltek a gyerekes nőktől? Miért vagytok gyávák?

Nyilván nem a gyerekkel jössz össze, de egy gyerekes férfinak MINDIG ott lesz a gyerek és ő lesz az első. Hány ilyen sztorit hallani/olvasni. A gyerek beteg, apukának kéne elvinni orvoshoz, mert anyukának dolgoznia kell vagy épp mennétek közös programra, de exfeleseg riasztja apukát, hogy SOS menni kéne mert ez és ez van a gyerekkel stb stb.. Elhiheted, hogy nem fog a gyerekének nemet mondani egy csaj miatt. Főleg ha kisgyerekről van szó, aki hisztizek, rosszalkodik, rohangál a lakásban és kiröhög amikor rászólsz, ha meg ne adjisten lekiabalod megy anyucihoz panaszkodni, aki majd jön és veri a tam-tamot, hogy te nem vagy az anyja, ne mereszelj rászólni..(barátnőmmel megtörtént)

Nem félek, hanem nem kell.

Én pont a gyerek miatt. Nekem sosem volt még párkapcsolatom, így gyerekem sincs, így nem biztos, hogy jó ötleteket, javaslatokat tudnék adni, illetve, hogy jól tudnék a gyerekkel bánni.

Nőként mondom, hogy nem biztos, hogy félnek. Csupán nem mindenki akar gyereket nevelni. Nem hogy a másét, sajátot sem. Ezt pedig tiszteletben kell tartani.

Nincs ott semmi fele félelem! Csupán nem akarok egy gyerekes anyukával osszeházasodni, élni, bele szeretni, na meg mas fattyat nevelni! Te miert voltal olyan qurva hogy egybol felcsináltattad magad azt most ott vagy egy gyerekkel a nyakadon es igy mar alig kellesz a jo család centrikus vágyó férfiaknak!

Nem akarok állandóan sokadrangú, másodgehedűs lenni, akinek az egyetlen célja az életedben, hogy a pénzt talicskázza és a te elszúrt múltad hozza helyre. Saját gyereket sem akarok, nemhogy másét. Nem félek, de nem veszem más terheit a nyakamba.

Nem nevezném gyávaságnak alapvetően, de azért az kiveri a biztosítékot, amikor egyesek szidják és értéktelennek titulálják a gyerekeseket. Az ilyen kérdéseknél mindig van legalább 1-2 ilyen, de inkább több. Nem ez a mérője az embernek. Rengeteg gyermektelent ismerek, akinek a bőre egy rohadt kanyit nem ér. Én gyermektelenül fele olyan értékes nem voltam, mint most. Azóta külsőre, emberileg, iskolázottság szempontjából is rengeteget fejlődtem és egyre jobb vagyok. Nem állt meg az élet, pont velük kezdődött el. Ők tanítottak meg kitartani, ők adtak lendületet, megtanítottak a felelősségre és arra, hogy egy életünk van, ami suhan és ki kell használni minden lehetőséget. Azóta pörög az életem, hogy a gyerekeim megszülettek. Rengeteg ismerősöm csak tesped naphosszat az önsajnálatban. Na, ők gyerekkel még rosszabbak lesznek, már így is a béka segge alatt vannak, mégis értékesebbnek érzik magukat. Hamar átkerülnek a másik oldalra és pont ők nem fognak a kutyának sem kelleni. Szóval kicsit visszásnak érzem, amikor valaki "elcseszett életről" meg más "terhéről" fröcsög, miközben sehol sem tart és talán soha nem is fog. 🤷 A gyerek nem teher, nem kell másét tartani és nem lesz elhasznált vagy értéktelen az, akinek gyereke van. Aki egy rosszul szituált, elhanyagolt apukával/anyukával kezd, annak meg úgy kell, mert alapból igénytelen a párválasztásban és ez nem a gyerekek miatt van így.

Èn teljesen megèrtem, ha egy fèrfi nem akar gyerekes nôvel összejönni. Na de ez a sok frusztràlt fröcsögô itt, akik ùgy beszèlnek az egyedülàllò anyàkròl, mint valami kapcarongyròl... Sok normàlis, intelligens, tanult nôismerôsöm van, aki sok èv hàzassàg utàn elvàlt. Csinosak, normàlis munkàjuk van, èrtèkes emberek. Ès legtöbbnek ùj pàrja is van, sokszor szintèn elvàlt fèrfi.