Férfiak! Miért féltek a gyerekes nőktől? Miért vagytok gyávák?

Gyerekes nőként azt mondom: mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit vállal be és mit nem. Nem hiszem, hogy ez félelem. Ilyen alapon nekem, gyerekes nőnek is írhatnád, hogy miért félek a huszonéves fiúktól. Nem félek tőlük, csak nekem nem pálya, hogy velük kavarjak. Ennyi.

Egyébként meg nem kellene általánosítani, egy csomó férfit ismerek, aki nem "fél" a gyerekes nőktől. Minden gyerekes nőismerősömnek lett párja, nekem is.

Senki sem fél tőled, ez csak a te hülyeséged. Csupán arról van szó, hogy gyakorlatilag nincs időd és baromi rugalmatlan vagy egy új emberhez az életedben, amivel ugye kB lehetetlen elvégezni egy normális kapcsolathoz a megfelelő mennyiségű és minőségű párkapcsolati munkát. Így, hogy félünk, önzők vagyunk stb, csak magadnak teremtessz egy kényelmes, bár hazug kis világot, ahol azért nem kapsz férfit, mert szemetek, de az az igazság, hogy azért nem kapsz férfit, mert böszme mód olyannak szültél, akinek nem kellett volna.

Alternatíva: olyan kapcsolataid lesznek, hogy miután letetted/elpasszoltad a gyereket, mennek és levarrnak, talán előtte egy ráhangoló randi is belefér vagy hallgathatod a rinyát és veszekedhetsz azon, hogy leszarod a másikat, aztán, ha megunod, kezded elölről. A normális kapcsolatra, ahol megelőlegezik neked, hogy beletetted/fogod tenni abba a kapcsolatba is a minimális munkát, matematikai esélyed van. De hangsúlyozom, ez nem a mi hibánk vagy rossz döntésünk, hanem a tiéd.

33/f

1.Az eltávolíthatatlan biológiai apa

2.Az, hogy anyagilag magas elvárásai lesznek, hiszen a gyerekének jót akar

3.Gyerek személyisége nem választható, lehet instant utálni fog, mert az "igazi apja" mekkora arc meg menőember

Hát, én azért már találkoztam olyan egyedülálló férfival, akinek volt egy kisgyereke az előző házasságából, és nem mondtam volna neki nemet..

Ha szimpatikus a jelleme, és minden rendben lenne egyébként, nem lenne kizáró ok. Nem a gyerekkel akarok összejönni, és nyilván ezt ő is tudná.