Miért szerettetek bele az exeitekbe és miért szerettetek ki belőlük?

kb. ugyanaz, mind a kettes.

Rendes, látszatra normális pasik voltak, de amikor szóbajött, hogy nekem mik a rövid és hosszútávú terveim ( pl. család, gyerek) mind szakított .

Nem voltam szerelmes egyikükbe sem - bár valami különös - és szép - érzésem volt, amiről azt hittem, hogy talán az, de nem volt az. Az amiről mások írnak, mint szerelem, számomra ismeretlen. Remélem, hogy csak "még".

Amúgy egyiküknél azért, mert azt gondoltam ő is olyan kívülálló, mint én. Hű, azok voltak az igazi idők, árnyéke vagyok magamnak ahhoz képest, az volt az "igazi aranykor", mennyi különös embert ismertem meg akkoriban... Mi történt velem?

Ő hagyott el másért, azt hiszem jogosan, mivel ő nem volt olyan bizarr és életidegen, mint én. Később rájöttem, hogy ugyanolyan pózer, mint a többiek, ami persze nem baj, de én kerülöm azt a hipszter közeget.

Másodjára viszont... Hát. Amikor olyannal beszélsz akivel szinte minden azonos, akkor azt nehéz nem kedvelni. Persze voltak intő jelek meg olyan különbségek, de azokkal nem foglalkoztam - hiba volt. Nagyon jó barátok lehettünk volna akár máig is, tipikusan olyan ember aki jobb sorsot érdemelne és akitől megkérdezném mi lett vele azóta. De mivel olyan mint én, ezért ő sem beszélget a régebbi ismerőseivel akikkel már "nincs jóban".

Eh.

Több nem volt.

De remélem még lesz és nincs késő.

#5

A világon minden illúzió, a létezéstől a tárgyak érzékelésén át az érzelmeinkig, minden. De azért jobb lenne egy olyan illúzió, mint a mostani negatívság-enyhedepresszió illúziója.

Bár most annyira nem is erős, mint szokott lenni. Pedig okom lenne rá.

De nem, ma nem.

Volt egy nagy szerelmem: szerelem volt első látásra, mint ahogy valaki itt írta, elemi erővel vonzottuk egymást. Bármikor összeakadtunk annak egymásnak esés lett a vége és társaságban folyton egymást szugeráltuk, apró jeleket küldtünk egymásnak, apró érintések amikor közel voltunk egymáshoz. Sosem teljesedett be, én nem mertem vele beszélgetni magunkról, ő pedig nem volt beszédes magától. Egy közös ismerősünk aki nagyon jól ismert minket azt mondta, hogy retteg tőlem olyan hatással vagyok rá. Végül évek után csak eltűntünk egymás életéből. Nemrég láttam őt, elmosolyodtam de már valahogy nem vonz úgy mint akkor, talán az egész hozzáállása az ami megölte bennem a vonzalmat.

A többi exembe nem voltam szerelmes, mindig mást (🔝) akartam helyettük és egyszerűen meguntam őket.