Ti elmondanátok utólag egy lány barátotoknak, hogy régebben szerelmesek voltatok belé?

#6 vagyok

A vonzalom ma is megvan, de nekem is parkapcsolatom van, neki szintúgy :)

Nem tudjuk hogy tudnánk-e párkapcsolatban működni, viszont ő boldog a barátnőjével, én boldog vagyok a barátommal :) ezt nem fogjuk szétzilálni.

Egyébként azt gondolom, hogy nem minden barátság bír el egy ilyen “vallomást/beszélgetést” mi elbírtuk, ezt embere válogatja :)

# 8-as vagyok.

Figyi, benne vagyok ilyen szituban. Olyan mélyen, hogy soha ezelőtt nem viselt meg semmi, és nem is igen voltam szerelmes. Sokáig azt gondoltam, hogy tudom kezelni, meg majd elmúlik.. 2 éve(!!) nem múlt el, csak jobb lett mostanra viszonylag, de ebben is az én erőfeszítésem volt és önbecsülésem..Másrészt ha felbukkan, visszaránt.

Szerintem szerelem és szerelem, plátói és plátói között is van különbség.

Én sem értettem soha mit nyafognak annyit, meg hol az önbecsülé, stb.. ÉS azt hittem képes vagyok rá haverként tekinteni. -Be kellett látnom, hogy nem tudtam.

Egyszerűen olyan szinten vonzott minden negatív dolga ellenére az az ember, hogy valami elképesztő. Itt nem segítetek racionális érvek, hogy gázos a srác, nem a legjobb kapcsolatra, nem működne valószínűleg.. Minden ellene szólt, de nem csitította az éréseimet egy sem. És így hiába próbáltam meg a haverkodást, (hiszen tudtam, hogy amúgy sem illik hozzám), sokára jöttem csak rá, hogy ez sokkal több, mint gondoltam..

---

Igazából itt csak egyedül magadat szivatod ebben a helyzetben, nem a másikat. Akárhogyan nézzük. A másik max csak néz egyet, maximum kicsit kellemetlen lesz, hogy hirtelen nem tud mit mondani, meg meglepődik. De te voltál az aki végig megélte a belső szenvedést a közelében és a hiányában.

A tudtára hozni a vonzalmat sosem hiábavaló, ennyit önmagadért is meg kellene tenni. Egyrészt segít a továbblépésben, hogy lezárd és ne reménykedj. Arról nem is beszélve, hogy onnantól ha nem kölcsönös odafigyel a viselkedésére, hogy ne keltsen benned hiú reményeket, hogy talán kölcsönös..

Másrészt azokról az emberekről is megvan a véleményem, akik ha megtudnak egy ilyen infót, kihasználják a másikat vagy nem törődve vele.

Nekem ez a személy mikor hónapok óta nem láttam és felbukkant, visszarántott a mélyre..

Rettenetesen rossz, hogy nem tudom, ő is másképp gondol-e rám, vagy csak én képzeltem többek pár dolgot. (Szintén párkapcsolatban van, tehát sosem kezdeményeztem nála nyilván)

Én megszakítottam vele a kapcsolatot, hogy túl legyek ezen az egészen. De irtó nehéz amikor felbukkan, tudom, hogy felkavar a mai napig( legutóbb is keresett és szinte rosszul voltam).

És bizony én irtó "gyáva" vagyok ilyen szempontból, de tudom, hogy a legjobb megoldás az lenne, hogy lennék elég bátor ezt a szemébe is mondani: hogy figyelj, tudom, hogy kapcsolatban vagy, és szándékosan kerüllek amiért vonzalmat érzek irántad ( ha nem tűnt volna fel) Kérlek, tartsd ezt tiszteletben, nem tartom helyénvalónak így a barátkozást és nem is szeretném."

Ez a mondat hozna jelentős változást, de én is gyáva vagyok hozzá.

Viszont helyén van az önbecsülésem, és nekem pl eszem ágában sincs szenvedni és kínozni magam tovább. Ismerek ilyet is, mindenkinek szíve joga. Nekem már fájt eléggé ahhoz, hogy ne szivassam magam tovább.

Ha csak a lustasag miatt nem keresel mast, akkor szedd ossze magad!

Ha nagy szerelem lehetne vele es nincs senkije, akkor esetleg probald meg vele.

Ha van valakije ne bolygasd, mert sokat er egy jo csaj barat. Biztos maskepp fog nezni rad, ha bevallod.

Szia!

5- ös vagyok.

Azért csak volt kölcsönös, mert évekkel azelőtti dolgot tudtunk meg, és már mindketten kapcsolatban élünk.

De ha akkor tudjuk, lehet máig egy pár lennénk.