Akik nem a társtalálást tartják a legfontosabb dolognak a világon, azok hogyan gondolkodnak?

Én például most nem a társatlálást és a családalapítást tartom a legfontosabbnak, mégis itt vagyok. Épp párom is van, de nem tervezek vele összeházasodni és gyerekeket vállalni. Sajnos én amúgy is olyan vagyok, hogy piszok jól megvagyok magam, szeretek mindent a magam tempójában csinálni, vannak céjlaim, de inkább a karrierem szempontjából. Azt mondják, hogy egyszer majd ez meg fog változni, és én őszintén várom ezt. Most valahogy becsapnám magamat, ha csak azért vállalnék gyereket és házasodnék meg, mert "abban a korban vagyok". Én csak egyszerűen nem érzem magam még késznek rá, nem érzem úgy, hogy ezt szeretném. De minden változik. :)

24/F

előbb megszedem magam..ha nem vagyok vele terhedre

25F

Én azért nem tartom annak, mert rájöttem, hogy számomra nem elérhető. Túlságosan is "nemnormális" vagyok hozzá. Még ha tökéletes külsőm lenne (és köö-öözel sem az van) akkor sem lenne lehetséges a jellemem miatt. Valahol eltorzultam. Ez van.

A halál már türelmetlen.

"Ennél fontosabb dolog egy normális felfogású ember életében nem létezik"

Teljes mértékben unintelligenciával és életképtelenséggel azonosítom azt, hogy valakinek csupán annyi célja legyen az életben, hogy gyerek meg párja legyen.

Jó pár éve van már párom, nyilván a gyerek kérdése is szóba jött. De abszolút nem ez a fő életcélja egyikőnknek sem. Szeretném látni a világot, szeretnék karriert építeni, szeretnék segíteni az embereknek, szeretnék a szakterületemen új dolgokat elérni, kihívások elé állítani magam, új dolgokat kipróbálni. Az, hogy van egy párom akivel ezen osztozhatok tök jó, de egyedül is ugyan ennyit érnének nekem ezek a dolgok. Soha nem volt számomra prioritás, hogy minden áron párt találjak attól függetlenül, hogy 17 éves korom óta pár hónapos kihagyásokkal mindig komoly kapcsolatban éltem. Számomra az, hogy én mint egyén elérjek dolgokat sokkal sokkal fontosabb. Pont ezért nem szeretnénk gyereket sem még pár évig (talán később sem).