Mit érzel akkor, amikor boldog párkapcsolatban élsz? Olyanban, amelyben előfordulhatnak viták, de örömteli és harmonikus? Mit jár akkor a fejedben?

Határtalan nyugalmat, nem vagyok feszült, nem idegesítenek apró cseprő dolgok, nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen, csak (n)Ő...

Sokkal jobban tudok érvényesülni az életben, sokkal derűsebben látok mindent, van miért felkelni, van értelme az egésznek....

De rég is volt mikor utóljára éreztem ezt...és mostanában egyre jobban szeretném. De lehet nekem már nem adatik meg.

Biztonságot. Tudom, hogy a férjemet nem zavarja, ha épp betegen, zsíros hajjal, smink nélkül ferrengek, sőt, főz nekem levest és hordja a teát, miközben a lányainkat is leköti. Azt is tudom, hogy ha eossz a kedvem vagy épp morgok egész este, nem fog csalódni bennem, mert tudja, hogy alapvetően mosolygós vagyok, csak az a nap valami miatt nem a kedvencem. Tudom, hogy gyönyörűnek tart, szereti a gondolkodásmódom, azt, amilyen anya és feleség vagyok. Imádom, hogy ő is tud esetlen lenni előttem és fel meri vállalni, ha nem ért egyet velem valamiben, mert ő is biztos bennem.

Szívesen főzök minden nap a 2 kicsi mellett is, extrább kajákat is, mert tudom, hogy örülni fog neki. Nem érzem tehernek. Ahogy ő is szívesen felkel hajnalban, hogy korábban érjen be a munkahelyére és korán eljöhessen és velünk legyen délután.

Egyszerűen jó felkelni, jó felfedezni a gyermekeinkben mindkettőnket és jó látni, ahogy rám néz 10 év házasság után is. 😊