Lefeküdnétek olyannal, akit ti szerettek, ő viszont titeket nem? Nem tudom, mi legyen

Én őt nagyon szeretem, tényleg bármit megtennék érte/neki. Viszont ő nem így érez, ez nyilvánvaló... Ha megbánt, vagy olyat tesz, ami nem esik jól, és ezt esetleg megemlítem, akkor hisztis és drámakirálynő vagyok. Pedig nem. Legutóbb pl. meghalt a kiskutyám, akit 7 évesen kaptam. Kivoltam eléggé, erre ő elintézte annyival, hogy vegyek egy másikat. Vagy mikor elég nagy volt a para a családban, hogy a tatám halálos beteg, akkoris jól esett volna, ha felvidít, vagy eltereli a figyelmemet, de csak kioktatott, meg kiakadt, hogy őt ez nem érdekli. De közben tesz egy kedves megjegyzést, vagy újra normális lesz, és ezeket "elfelejtem" neki... Régóta szeretnék már vele lenni, de most, hogy lenne rá esély, nem vagyok biztos magamban. Főleg, hogy vele lenne az első. És nem érti, hogy miért nem egy parkolóban akarom a kocsiban, vagy hogy mi bajom van azzal, hogy ő csak egy órára ér rá, az is elég idő. Nem akarom, hogy kiakadjon rám, és veszekedjünk. De nem tudom, hogy értethetném meg vele, hogy nekem ez kicsit nagyobb dolog annál, minthogy letudjuk félóra alatt egy üres parkolóban.

Nem vagyunk amúgy együtt, mint egy pár.