10 év barátság, sok év viszontlátás után szerelem, de én világ életeben egyedülálló voltam. Összejönnétek vele így?

Most nem szeretném részletezni nagyon a dolgot, a karrieremnek és munkámnak szenteltem az életemet, szép eredményeket értem el és elismert vagyok, családot sohasem szerettem volna, lényegében teljes mértékben hozzászoktam az egyedülléthez, a karrierem és tanulás kitöltötte az életem. A családom, testvéreim, barátaim elfogadták ezt, de most jött egy fordulat.

10 évvel ezelőtt több évig együtt dolgoztam és férfival, akivel jó barátok lettünk, elég jól ismertük egymást és a sikereket is együtt értük el. Ő házas volt, családdal majd elköltözött egy másik városba és évekig nem találkoztunk. A válása után visszaköltöztünk és újra találkoztunk, utána kezdtünk el összefutni munkán kívül is: kezdetben ezek csak ilyen baráti sörözgetések voltak, most viszont már szerelmesek vagyunk ismerni ismer, tudja hogy tapasztalatlan vagyok, de nem tudom, hogy ennyi év utáni egyedüllét után hozzá lehet-e szokni egy ekkora változáshoz lassan közelebb a 40hez mint a 30hoz. Nyilván ő már szeretne ágyba is bújni velem, de türelmes mert ismer.

Légyszi ne hülyeségeket válaszoljatok vagy kár ezt így eröltetni?