Mit válaszoljak a barátom kellemetlen kérdéseire? (Online)

Nem hisz nekem.

Nem hiszi el hogy azért nem írtam, mert azt sem tudtam mit irjak.

És ezért hogy szerinte hazudok, lehordott jo provokativan a sárga földig.

Szoval megint szakitottunk.

Amiket utoljára irt abbol kiderült, azt hiszi felettem áll és lenéz piszkosul.

Szoval mégiscsak én értettem jol hogy alázo amiket irt, nem az én önbizalomhiányom képzelte bele a korábbi üzeneteibe sem.

Most árulta el magát, hogy lenéz.

Megbeszéltük hogy soha nem kommunikálunk többet. Kívántam hogy legyen elég erős hozzá és tényleg örökre fejezzük be.

Nekem nem hiányoznak a balhéi a semmin, hogy mert nem irtam hogy jóéjt, csok ezért legyek elhordva mindennek. Ez tul tesz mindenen.

Az mindegy. Mert írtam neki ha mégis beszélnénk, attól még lélekben én lezártam. Akármi lenne ezek után, ez nekem már kapcsolatban sem minősülne valódi kapcsolatnak. Még írt pár féltékenykedő mondatot, hogy biztos pasi miatt nem írtam, de ez már semmit nem jelent, nem provokál az olyan kijelentései után, hogy ő felettem áll, azt érdemlem a férfiaktol amit ő tesz velem, stb

Aki igy gondolkodik a másikról, az már kapcsolatban sem valódi párkapcsolat szerintem.

Szoval akármi legyen ezek után, már eltört valami az biztos.

Korábban is hasonlo miatt szakitottunk. Nagyon magas lóról beszél. Nem érdemlem meg a szívét, meg ilyenek, miközben akkor az volt a baja hogy bevillant egy sérelmem korábbrol és felhoztam.

Írta hogy a hugával utazik x városba, nekem meg hirtelen bevillant az emlék, hogy amikor velem utazott oda kitett a kocsibol az autoutra a város előtt és mehettem gyalog. Es hirtelen megirtam neki hogy gondolom a hugát nem teszi ki a város előtt. Aztán üzenet üzenetet követett, sem megbánás nincs benne, el sem vicceli, ideges lett, és szakítás.

Mindig ez a vége, hogy vége.

Igazábol a nagy semmin veszünk szinte mindig össze. Talán ez valami hatalmi harc lehet. Tul sokat megenged magának, én meg nem hagyom, és a tetejébe szerinte én nem tisztelem őt, eszébe nem jutna hogy ő az aki nem tiszteli a másikat valójában.

Ez akkor volt mikor videocsetnél gyors felkaptam egy felsőt. Videocseten én semmit nem merek.

Az életben pl az ágyban viszont nem ilyen, akkor valahogy teljesen más, olyankor nem agyal, meg talán én sem. Ott tud irányitani, ő nem várja meg pl míg tízszer átgondolom levegyem e a felsőm stb, kicsit "állat" és nem a gúny van benne, hanem a "vadászösztön"talán, olyankor megfeleletségi kényszerem sincs, de az életben is mindig nyugtat, hogy látott már "kiütve" is nem egyszer, mindig imád és neki a legszebb vagyok.

Teljesen más vele online sokminden.pl az életben nem is vág hozzám olyan sértéseket mint írva.

Néha ez is eszembe jutott, ha kedves, udvarias, türelmes párom lenne, vele az ágyig sem jutnék el szerintem.

Úgy jöttünk össze is, hogy kegyetlen rámstartolt, soha nem hagyott elmenni, el is rabolt jóformán, hajnalokig győzködött, "levadászott".

Korábban is irányító párjaim voltak valahogy, a "papucspasik", vagy normálisak nem tudnák belőlem kihozni a nőt szerintem, már próbálták és nem éled fel bennem a szikra.

Érdekes a pszichológiája az egésznek.